„…emlékezetben marad… lelepleződik… kiderül…” Ez 21,23–37
23Így szólt hozzám az Úr igéje: 24Te, emberfia, rajzolj magad elé két utat, amelyen feljön Babilónia királyának kardja: egy országból induljon ki mindkettő! Azután faragj útjelzőt; a város felé vezető út elágazásához faragd! 25Rajzolj utat, amelyen jön a kard Rabbat-Ammón ellen, meg Júda és a megerősített Jeruzsálem ellen!
26Mert odaáll Babilónia királya a válaszútra, a két út elejére, hogy jósoltasson, megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat. 27A jóslat jobb felé, Jeruzsálem felé mutat. Faltörő kosokat helyez el, gyilkos parancsra nyitja a száját, nagy harci kiáltást hallat, faltörő kosokat helyez el a kapukkal szemben, sáncot emeltet, és ostromgépeket építtet. 28De ezt ők hiábavaló jósolgatásnak tartják, esküvel is bizonygatják. Az Úr majd emlékezteti őket bűnükre, és megfogja őket.
29Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel emlékezetben marad bűnötök, lelepleződik hűtlenségetek, és kiderül, hogy minden tettetek vétkes volt: mivel ez emlékezetben marad, kézre kerültök! 30Neked pedig, te gyalázatos bűnös, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején, 31ezt mondja az én Uram, az Úr: Félre a süveggel, le a koronával! Nem marad úgy, ahogyan most van! Legyen a magas alacsony, és legyen az alacsony magas! 32Rommá, rommá, rommá teszem, amilyen még nem volt ez; míg majd eljön, akié az ítélet, mert neki adom!
33Te, emberfia, prófétálj és mondd meg! Ezt mondja az én Uram, az Úr az ammóniakról és gyalázkodásukról: Így beszélj: Kard, kard! – amely ki van húzva, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy megsemmisítsen és villámokat szórjon! 34Mivel téged hiábavaló látomásokkal és hazug jóslatokkal ámítanak, hogy odatesznek téged a gyalázatos bűnösök nyakára, akiknek eljön a napja az utolsó bűntett idején: 35térjen vissza a kard a hüvelyébe! Teremtésed helyén, származásod földjén ítélkezem fölötted! 36Kiárasztom rád bosszús haragomat, viharként török rád haragom tüzével; vad indulatú emberek kezébe adlak, akik mesterei a pusztításnak. 37A tűz eledele leszel, véredet fölissza a föld, nem is fognak rád emlékezni! – Én, az Úr, megmondtam!
26Mert odaáll Babilónia királya a válaszútra, a két út elejére, hogy jósoltasson, megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat. 27A jóslat jobb felé, Jeruzsálem felé mutat. Faltörő kosokat helyez el, gyilkos parancsra nyitja a száját, nagy harci kiáltást hallat, faltörő kosokat helyez el a kapukkal szemben, sáncot emeltet, és ostromgépeket építtet. 28De ezt ők hiábavaló jósolgatásnak tartják, esküvel is bizonygatják. Az Úr majd emlékezteti őket bűnükre, és megfogja őket.
29Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel emlékezetben marad bűnötök, lelepleződik hűtlenségetek, és kiderül, hogy minden tettetek vétkes volt: mivel ez emlékezetben marad, kézre kerültök! 30Neked pedig, te gyalázatos bűnös, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején, 31ezt mondja az én Uram, az Úr: Félre a süveggel, le a koronával! Nem marad úgy, ahogyan most van! Legyen a magas alacsony, és legyen az alacsony magas! 32Rommá, rommá, rommá teszem, amilyen még nem volt ez; míg majd eljön, akié az ítélet, mert neki adom!
33Te, emberfia, prófétálj és mondd meg! Ezt mondja az én Uram, az Úr az ammóniakról és gyalázkodásukról: Így beszélj: Kard, kard! – amely ki van húzva, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy megsemmisítsen és villámokat szórjon! 34Mivel téged hiábavaló látomásokkal és hazug jóslatokkal ámítanak, hogy odatesznek téged a gyalázatos bűnösök nyakára, akiknek eljön a napja az utolsó bűntett idején: 35térjen vissza a kard a hüvelyébe! Teremtésed helyén, származásod földjén ítélkezem fölötted! 36Kiárasztom rád bosszús haragomat, viharként török rád haragom tüzével; vad indulatú emberek kezébe adlak, akik mesterei a pusztításnak. 37A tűz eledele leszel, véredet fölissza a föld, nem is fognak rád emlékezni! – Én, az Úr, megmondtam!
Mindannyiunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, ahol minden bűnünk nyilvánvaló válik. Aki Istent kizárta életéből, ott azzal is szembesül, hogy azért kárhozik el, mert nem fogadta el bűneire a Jézus által felajánlott kegyelmet. Mi akadályoz abban, hogy lemondva a szégyen takargatásáról, leleplezd magadat Krisztus előtt, és kérd, hogy újítsa meg a szívedet?
RÉ 94 MRÉ 94
„…mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti…” (Zsid 12,4–11) Zsid 12,4–11
Mai Igénk egy fontos témát hoz elénk, a fenyítés témáját. 1. Isten megfenyíti övéit, mint atya a fiát (5-8), ez kegyelmi állapot, jelezve, hogy gyermekei vagyunk. Ő félt, szeret, így nevel, érlel bennünket. 2. A fenyítés oka a bűn nyomorúsága, miszerint olyanok vagyunk, mint a birkák, szakadék felé gyalogolva, és ha a pásztor nem csapna oda, belezuhannánk a mélységbe. Kell a fenyítés, hogy komolyan vegyük a csábítónak tűnő, de életveszélyes mélységeket, hogy ellenálljunk, egészen a vérig (4), azaz testünk indításai ellenében is, a Krisztus megtisztító vérének erejével. 3. A fenyítés célja, áldása, az élet, hogy az igazság és a békesség gyümölcsét ízlelhessük (9-11). A hívő ember soha nem a keserves pillanatra tekint, hanem az örökkévaló jövőre. Az emberektől elszenvedett fenyítés is lehet Isten fenyítése; ám nagyon sokszor nem az, hanem önző szempontok okozta történés; ennek ellenére az Úr még ezt is javunkra fordíthatja. (tematikus módszer)