előző nap következő nap

„…azt gondolják: Nem ér el minket... a veszedelem. Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt sátorát...” Ám 9

1Láttam az Urat az oltárnál állni. Ezt mondta: Üss az oszlopfőre, hogy belerendüljenek a küszöbök, hadd hulljanak a kövek mindnyájuk fejére! Akik megmaradnak, azokat fegyverrel ölöm meg. Nem tud elfutni közülük senki, nem fog megmenekülni közülük senki! 2Ha a holtak hazájába hatolnak be, onnan is kiragadja őket a kezem. Ha az égbe mennek föl, onnan is lehozom őket. 3Ha a Karmel tetején bújnak el, ott is felkutatom, és megragadom őket. Ha a tenger mélyén rejtőznek el szemem elől, ott is parancsolok, és megmarja őket a kígyó. 4Még ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, ott is parancsolok, és megöli őket a fegyver. Szemmel tartom őket, de vesztükre és nem javukra. 5Ha az Úr, a Seregek Ura megérinti a földet, megrendül az, és gyászol minden lakója. Úgy megemelkedik, akár a Nílus; majd leapad, mint Egyiptom folyója. 6A mennyben építette meg palotáját, és a földön vetett alapot boltozatának. Szól a tenger vizének, és kiönti azt a szárazföldre: az Úr az ő neve! 7Nem olyanok vagytok-e előttem, Izráel fiai, mint az etiópok? – így szól az Úr. Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból, a filiszteusokat meg Kaftórból és az arámokat Kírből! 8Az én Uram, az Úr szemmel tartja a vétkes országot. Kipusztítom azt a föld színéről! Bár mégsem pusztítom ki egészen Jákób házát – így szól az Úr. 9Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre.10Fegyvertől halnak meg népem vétkesei, akik azt gondolják: Nem ér el minket, és nem talál ránk a veszedelem.
11Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt sátorát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan. 12Birtokba veszik Edóm maradékát és mindazokat a népeket, amelyeket majd rólam neveznek el – így szól az Úr, aki ezt véghezviszi. 13Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor nyomon követi a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. Must csurog a hegyekről, és ömlik a halmokról. 14Jóra fordítom népemnek, Izráelnek sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, és laknak bennük. Ültetnek szőlőket, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét. 15Elültetem őket földjükbe, és többé nem tépik ki őket földjükből, amelyet nekik adtam. Ezt mondja az Úr, a te Istened.
Az ítélet után elhangzik a kegyelem szava is. A kegyelem nem jár nekünk automatikusan. Te, aki ma e sorokat olvasod, hol fogod tölteni az örökkévalóságot? Hiszed-e, hogy bűnben fogantattál és születtél? Hiszed-e, hogy Jézus Krisztus személyesen érted is meghalt? Hiszed-e, hogy feltámadása által te is feltámadsz? Higgy az Úr Jézusban, és örökké élni fogsz!

RÉ 150 MRÉ 150

„És levettetett a hatalmas sárkány (Jel 12) Jel 12

Egyik testvérem fogalmazott úgy nekem a minap, hogy néha halálosan el tudja keseríteni a történések kusza, érdekvezérelt, ügyeskedő és korrupt volta; ahol soha nem az ügy számít, mert az csak egy kirakatba helyezett „nemes ürügy” hatalmi pozíciókat szolgáló meccsek és háborúk lefolytatására. Senki sem maradhat tiszta, mindenki belekeveredik, ha élni akar, éppen ettől olyan ördögi ez az egész. Elgondolkodtatott, amit hallottam. Ugyanakkor a mai Ige éppen ezzel kapcsolatosan hirdet egy hatalmas evangéliumot! (7-9) „Minden földi harc a jó és a gonosz között csak végkifejlése egy másik harcnak, amit Isten hatalma már megvívott a gonosszal, ott a láthatatlan világban. Ott már eldőlt a mérkőzés. A mennyekből már levettetett a Sátán. Földi erőlködése csak utórezgése az ott fönt már elcsendesült viharnak.” (Victor János) „Jézus Krisztus megjelenésével, gyógyításaival és halálával megtörtént a Sátán trónfosztása, aki immár menekülő ellenség. Útközben még kiadja mérgét, de a csatát végleg elvesztette.” (Ravasz László) Ne rémítsen meg bennünket a sátáni gonosz sárkány garázdálkodása, a győzelem már a miénk, nem reménytelen tehát a harc, ne adjuk meg magunkat a gonosznak.