„…így szólt az Úr igéje Zakariás prófétához…” Zak 1
1Dárius uralkodásának második esztendejében, a nyolcadik hónapban így szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: 2Nagyon megharagudott elődeitekre az Úr. 3Mondd meg azért népednek: Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg hozzám, így szól a Seregek Ura, és én is hozzátok térek! – mondja a Seregek Ura. 4Ne legyetek olyanok, mint elődeitek, akiknek a régebbi próféták ezt hirdették: Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből! De ők nem hallgattak és nem figyeltek rám – így szól az Úr. 5Hol vannak elődeitek?! És a próféták talán örökké élnek? 6De az én igéim és rendelkezéseim, amelyeket megparancsoltam szolgáim, a próféták által, utolérték elődeiteket! Azután megtértek, és ezt mondták: Úgy bánt velünk a Seregek Ura, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta.
7Dárius uralkodásának második esztendejében, a tizenegyedik hónapnak, azaz a Sebát hónapnak a huszonnegyedik napján, szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: 8Ezt láttam az éjszaka: Valaki egy vörös lovon lovagolt, és megállt a mirtuszfák között a völgyben. Mögötte vörös, fakó és fehér lovak voltak. 9Ezt kérdeztem: Mik ezek, Uram? Egy angyal, aki velem beszélt, ezt mondta nekem: Én megmagyarázom neked, mik ezek. 10Ekkor megszólalt az, aki a mirtuszfák között állt és ezt mondta: Ezeket az Úr azért küldte, hogy járják be a földet. 11Megszólították az Úr angyalát, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondták: Bejártuk a földet, és az egész föld nyugodt és békés. 12Az Úr angyala erre azt mondta: Seregek Ura! Mikor könyörülsz Jeruzsálemen és Júda városain, hiszen már hetven éve tart haragod?! 13Az Úr jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak. 14A velem beszélő angyal pedig ezt mondta nekem: Hirdesd, hogy így szól a Seregek Ura: Féltem Jeruzsálemet és a Siont, nagyon féltem! 15És nagyon fel vagyok háborodva az elbizakodott népek miatt, mert amikor én kevéssé haragudtam, ők a romlást segítették elő. 16Azért ezt mondja az Úr: Irgalmasan fordulok Jeruzsálem felé, templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek Ura –, és feszítenek még ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. 17Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek Ura: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvigasztalja még az Úr Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.
7Dárius uralkodásának második esztendejében, a tizenegyedik hónapnak, azaz a Sebát hónapnak a huszonnegyedik napján, szólt az Úr igéje Zakariás prófétához, Berekjá fiához, aki Iddó fia volt: 8Ezt láttam az éjszaka: Valaki egy vörös lovon lovagolt, és megállt a mirtuszfák között a völgyben. Mögötte vörös, fakó és fehér lovak voltak. 9Ezt kérdeztem: Mik ezek, Uram? Egy angyal, aki velem beszélt, ezt mondta nekem: Én megmagyarázom neked, mik ezek. 10Ekkor megszólalt az, aki a mirtuszfák között állt és ezt mondta: Ezeket az Úr azért küldte, hogy járják be a földet. 11Megszólították az Úr angyalát, aki a mirtuszfák között állt, és ezt mondták: Bejártuk a földet, és az egész föld nyugodt és békés. 12Az Úr angyala erre azt mondta: Seregek Ura! Mikor könyörülsz Jeruzsálemen és Júda városain, hiszen már hetven éve tart haragod?! 13Az Úr jóságos szavakkal, vigasztaló szavakkal válaszolt a velem beszélő angyalnak. 14A velem beszélő angyal pedig ezt mondta nekem: Hirdesd, hogy így szól a Seregek Ura: Féltem Jeruzsálemet és a Siont, nagyon féltem! 15És nagyon fel vagyok háborodva az elbizakodott népek miatt, mert amikor én kevéssé haragudtam, ők a romlást segítették elő. 16Azért ezt mondja az Úr: Irgalmasan fordulok Jeruzsálem felé, templomom fel fog épülni benne – így szól a Seregek Ura –, és feszítenek még ki mérőzsinórt Jeruzsálemben. 17Hirdesd még azt is, hogy így szól a Seregek Ura: Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvigasztalja még az Úr Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.
A prófétai könyv úgy kezdődik, hogy megszólal az Úr igéje. A tényleges élet is ott kezdődik, amikor valakit személyesen megszólít Isten. Jézus mondja: „...aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van" (Jn 5,24). Milyen csodálatos, amikor úgy kezdődnek a napjaid, hogy szól hozzád Urad. Olvasd és hallgasd a szavát otthonodban és a gyülekezet közösségében!
RÉ 255 MRÉ 362
„…ki tudna vele harcra kelni?” (Jel 13,1–10) Jel 13,1–10
János látomásában egy fenevad emelkedik ki a tengerből. A kortörténeti magyarázat szerint a Jelenések könyve hétterében a római császárkultusz és Krisztus Egyházának küzdelme áll, középpontjában Domitianus császár keresztyénüldözésével. A fenevad a gonosz istenellenes erők megjelenése. A fenevadban testesül meg minden hatalmasság, amely nem Istennek szolgál, nem Krisztustól várja a megváltást, és azt ígéri a világnak, amit csak Krisztus adhat. Ezért antikrisztusi. Ennek a megtestesülésnek van egy történeti aspektusa: a világbirodalmak nem szükségképpeni, de lehetséges megtestesülései a gonosznak; - ennek a megtestesülésnek van egy antropológiai aspektusa is, amikor az egyes emberben megjelennek a fenevad vonásai, úgymint az önimádat, nagyokat mondó száj, hatalomvágy, gonosz tettek, káromlás. Ki tudna vele harcba szállni? Benne élünk a világban, kompromisszumokra kényszerülünk, úgy érezzük, hogy legyőz, behúz, begyűr, bedarál, mint az iratmegsemmisítő az elkapott papírlapot. Egyedül Jézus Krisztus tud harcba szállni vele, aki kereszthalálával és feltámadásával legyőzte a gonoszt, az antikrisztusi erőket. Jézus Krisztus végérvényes győzelme nyilvánvalóvá lesz a világtörténelmi dráma végén.