„...nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel...mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig a Krisztus Jézuséval” Fil 2,19–24
19Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam: mi van veletek. 20Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; 21mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig a Krisztus Jézuséval. 22De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért. 23Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim. 24De bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan elmegyek.
Pál apostol így jellemezte Timóteust, hűséges, őszinte és önzetlen munkatársát: „...nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel..." (20). Azokról is olvasunk, akik saját ügyeiket Krisztus elé helyezték az életükben: „...mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig a Krisztus Jézuséval" (21). A kétféle életforma ma is megtalálható minden gyülekezetben, a kérdés csak az: rád melyik érvényes?
RÉ 505 MRÉ 286
„Végül is egy helyre kerül mindenki…” (Préd 6) Préd 6
Végül ugyanoda kerül minden kincs és minden ember, elmúlik (6). A Prédikátor könyve mindent megfoszt földi, túldimenzionált értékétől. Ez egy fájdalmas, kínos út, megannyi stációval. Egy biztos, Isten az övéit végigvezeti ezen az úton, hogy semmiben és senkiben se reménykedjenek rajta kívül felettébb. Csak akinek üres a keze, annak lehet ajándékot adni. Mi mindennel van tele a kezünk, a fejünk, a szívünk; szegénnyé kell lennünk egészen (Máté 5,3), hogy az Úrban igazán meggazdagodhassunk. Akkor aztán az itteni javak is más összefüggésbe kerülnek, akkor már tudunk velük jól, hálaadással élni, és ha elveszítenénk azokat, akkor sem lesz úrrá rajtunk a kétségbeesés. Nagy kérdés, el tudom-e engedni mindazt, ami ide köt; ha elengedtem, visszakapom; ha nem tudom elengedni, örökre elveszítem. Aki meg akarja tartani, elveszti; aki az Úrért elveszti, az megtalálja azt (Máté 16,25).