előző nap következő nap

„…mert az Istennek semmi sem lehetetlen” Lk 1,26–38

26A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, 27egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. 28Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" 29Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.
30Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!
31Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.
32Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,
33ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége."
34Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?" 35Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. 36Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, 37mert az Istennek semmi sem lehetetlen." 38Ekkor így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.

E két születéstörténet kapcsán joggal gondolunk arra, hogy érdemes-e egyáltalán Isten hatalmát bármi módon körülhatárolni, minthogy Jézus ezt mondta: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges" (18,27). A korlátlan hatalmú Isten éppen Jézus Krisztusban, ami vele és általa történt, mutatta meg számunkra a legtökéletesebben, hogy a benne hívő határtalan lehetőségekkel élhet! Éljünk ővele!

RÉ 310 MRÉ 186

„Nem tudod, hogy keserves vége lesz mindennek…” (2Sám 2) 2 Sám 2

Itt testvérharcról olvasunk. Dávid hadseregparancsnoka, és a meghalt Saul hadseregparancsnoka, Jóáb és Abnér egymásnak ugranak. Mindkét parancsnokot saját ambíciói vezérlik, bár nemes ügy mögé rejtőznek. Az egész egy harci játékkal kezdődött (14-16). A harc azonban soha nem játék. A másikra kezet emelni mindig Isten elleni vétek. A játék pedig ádáz testvérharccá dagad. Végül Abnér által szólal meg az Úr Lelke, aki először az őt üldözőt figyelmezteti, később Jóábot: „keserves vége lesz ennek" (26). Abbamarad a csata, észhez térnek az öldöklésbe és egymás hajszolásába belefeledkezett emberek: rádöbbenek, hogy ők egymásnak testvérei. A keserves következmények sebei azonban nem gyógyulnak könnyen. Az ország két részre szakadt. Áldott, aki jött az Úr nevében, és figyelmeztetett minket, hogy akinek üdvössége van, az nem harcol, hanem szolgál.