„Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel” Lk 1,39–56
39Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, 42és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!
43Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? 44Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. 45Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."
46Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat,
47és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,
48mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
49mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,
50irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
51Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
52Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.
53Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
54Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,
55amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."
56Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.
43Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? 44Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. 45Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."
46Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat,
47és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,
48mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
49mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,
50irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
51Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.
52Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.
53Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.
54Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,
55amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."
56Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.
Lukács, történészként emlékeztet és ezáltal hihetővé kívánja tenni Jézus születésének csodálatos körülményeit: még egyetlen, magát korlátlan hatalmúnak képzelő „trónon ülő" sem volt „ledönthetetlen" és a legmegalázottabbakat is van hatalma Istennek felemelni. És ezt igazolja is a történelem, ahogy mondani szoktuk: a fák nem nőnek az égig. Higgyünk hát az urak Urában és az egyszülött Fiát elküldő Istenben!
RÉ 146 MRÉ 146
„Abnér nagy haragra lobbant…” (2Sám 3,1-21) 2 Sám 3,1-21
Abnérnak sok áldott tulajdonsága volt. Ő az, aki figyelmezteti népét a testvérháború befejezésére (2,26). Ez azonban kevés. Nem elég bizonyos területeken szimpatikusnak lenni, újjá kell születni. Abnér egy domináns ember, aki hatalmat kívánt, a háttérből irányított, betört mások magánéletébe (7-8), és még ő az, aki emiatt haragra lobbant, amikor ezt szóvá tették neki. Haragja pedig félelmetes és pusztító volt. A király (Isbóset, Saul fia) is félt tőle (11). Abnért emberi indulatok vezérelték. Ezért állt Dávid mellé. Döntése érdekből és nem Isten iránti engedelmességből született, noha az Isten nevére hivatkozva cselekedett. Bizony nem elég emlegetni az Úr nevét, hanem az Ő akaratát valóban és egyre világosabban fel kell ismerni, és engedelmesen cselekedni kell azt.