„Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" Lk 2,41–52
41Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. 44Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. 45De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. 46Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, 47és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. 48Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged." 49Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" 50Ők azonban a nekik adott választ nem értették.
51Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, 52Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.
51Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, 52Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.
A reformáció napján is az élő Isten elé kell megérkeznünk. József és Mária egy második utat tesz Jeruzsálembe és a tizenkét éves Jézust ott találják, ahol neki lennie kell, az Atya házában. Jézusnak nyilvánvaló, a szüleinek nem. Sok utat megjárunk, amíg meglátjuk Isten igazságát, szeretetét, haragját, dicsőségét, akaratát. Jézus nyilvánvalóvá tette, hogy ott a helyünk az Atya jelenlétében, őt hallgatva és dicsőítve az egyház közösségében, személyes életünkkel, szeretteinkkel!
RÉ 390 MRÉ 254
„…elhozza onnan az Isten ládáját…” (2Sám 6) 2Sám 6
Áldott reformációi Ige a mai. Ahogy Isten ládáját az Őt megillető helyre viszik, benne Isten tíz Igéjével, úgy kell nekünk is Isten Igéjét féltő szeretettel óvni, komolyan venni, megbecsülni. Ma különösen, amikor „vallásos zsenik" közvetlen kapcsolatot ígérnek az Úrral, látványos istenélményeket, felemelő istentapasztalatokat. Pedig vigyázzunk, mert csak Isten Igéjének bűnbánattal, imádsággal kikönyörgött, rendszeres tanulmányozása által adatik az üzenet, és aki ezt nem veszi ilyen komolyan, az úgy jár, mint Uzza, aki csak úgy meggondolatlanul közeledett az Úr ládájához. Isten Krisztusban a barátunkká lett, de Vele akkor sem lehet bratyizni, csak könyörögve és kellő tisztelettel lehet elé járulni. Dávid tánca sem helyénvaló, nem véletlenül teszik szóvá sokan. Vigyázzunk, amit sokan szóvá tesznek, az lehet az Isten intése. Ez a magatartás is nélkülözi a kellő tiszteletet, és valamiféle közvetlen istenélményt akar elérni. Nincs szükség erre. Nem a szertartás, hanem a ládádban lévő Ige üzenete a fontos, azt kell óhajtani és komolyan venni.