„Akkor hát mit tegyünk?" Lk 3,1–20
1Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt, 2Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. 3Ő elindult és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, 4ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit:
5minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává:
6és meglátja minden halandó az Isten szabadítását."
7A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje, ezt mondta: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 9A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik."
10A sokaság pedig megkérdezte tőle: „Akkor hát mit tegyünk?" 11János így válaszolt nekik: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék." 12Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: „Mester, mit tegyünk?" 13Nekik ezt mondta: „Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva." 14Megkérdezték tőle a katonák is: „Mi pedig mit tegyünk?" Nekik viszont ezt felelte: „Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal."
15Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívében egyre azt fontolgatta Jánosról, hogy vajon nem ő-e a Krisztus, 16János így válaszolt mindenkinek: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket, 17kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel."
18Sok másra is buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek.
19Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet a testvére feleségéért, Heródiásért, és minden gonosz tettéért, Heródes 20mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe csukatta Jánost.
5minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává:
6és meglátja minden halandó az Isten szabadítását."
7A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje, ezt mondta: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 9A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik."
10A sokaság pedig megkérdezte tőle: „Akkor hát mit tegyünk?" 11János így válaszolt nekik: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék." 12Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: „Mester, mit tegyünk?" 13Nekik ezt mondta: „Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva." 14Megkérdezték tőle a katonák is: „Mi pedig mit tegyünk?" Nekik viszont ezt felelte: „Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal."
15Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívében egyre azt fontolgatta Jánosról, hogy vajon nem ő-e a Krisztus, 16János így válaszolt mindenkinek: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket, 17kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel."
18Sok másra is buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek.
19Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet a testvére feleségéért, Heródiásért, és minden gonosz tettéért, Heródes 20mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe csukatta Jánost.
János a pusztában hallotta meg Isten szavát. Elindult és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. Isten egyértelmű kijelentése teljesedett be azzal, hogy János a bűnből való szabadulásra hívott, keresztelt, Jézusra mutatott (Lk 1,77). Isten Lelke ad vágyat ma is arra, hogy görbe útjainkat kiegyenesítsük. Megkérdezhetjük, ahogy a sokaság, a vámszedők, a katonák tették: Mit tegyünk? A meghallott szót nekünk kell és lehet cselekedetre váltani. Tegyük meg most!
RÉ 312 MRÉ 184
„…az Úr akarja a Te házadat építeni…” (2Sám 7) 2Sám 7
Joggal jutott eszébe Dávidnak, amikor ő már palotában lakott, hogy az Úr temploma még mindig sátorlapokból áll. Dávidnak fontos az Úr ügye. Nem magának akar emléket állítani, amikor templomot akar építeni az Úrnak. Isten válasza azonban azt hangsúlyozza, hogy a templom építésének még nincs itt az ideje. A sátorlapok amúgy is jobban kifejezik, kicsoda az Úr, aki úton járó, zarándok népével együtt halad. Jelenléte nem kötődik épülethez, hanem szavaihoz, tetteihez, Igéjéhez, és leginkább ahhoz a Jézus Krisztushoz, akiben közöttünk sátorozott az Isten (János 1,14). Őbenne lett valósággá az ígéret, amit Dávid éppen most kapott az Úrtól, miszerint Isten megszilárdítja trónját örökké (16), mert Isten akarja a mi életünk házát építeni (11), amely a halál miatt összedőlt, de Krisztus feltámadása által helyre állt.