„Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj." Lk 4,1–13
1Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott 2negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett. 3Ekkor az ördög így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré." 4Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember." 5Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, 6és ezt mondta neki: „Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. 7Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez." 8Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj." 9Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innen, 10mert meg van írva: Angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged; 11és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben." 12Jézus így válaszolt neki: „Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet." 13Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre.
A Sátán kísértéseire Jézus személye a válasz. Egyedül Isten Fia mondhatta az Úr szájából származó szavakat: „...mindazzal él az ember, ami az ÚR szájából származik..." (5Móz 8,3); „...az URat, a te Istened féld, és őt szolgáld..." (5Móz 6,13); „...megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon..." (Zsolt 91,11). Egyedül Isten Lelke emlékeztethet bennünket arra, hogy „Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából..." (Kol 1,13). Adjunk hálát a Szentháromság Istennek!
RÉ 478 MRÉ 375
„…olyan vagyok, mint a döglött kutya…” (2Sám 9) 2Sám 9
Szép történet. Dávid hűséggel megemlékezett Saul király még megmaradt háza népéről, egykori igaz barátja, Jónátán emléke miatt; Jónátán pedig Saul fia volt. Ezért gondoskodott Dávid Saul egykori szolgájáról, és annak unokájáról, Jónátán fiáról, Mefibósetről, aki rá is szorult erre a gondoskodásra, mert mindkét lábára béna volt (3). Mefibóset döglött kutyának nevezi magát, így jellemzi nyomorúságát, és hálával köszöni meg a gondoskodást, valamint azt a méltóságot, hogy a király asztalánál étkezhet (13). Mondom, ez egy szép történet, Dávid nem hálátlan, megemlékezett azoknak utódairól, akiknek ő is sokat köszönhetett. Ugyanakkor mégis szépséghibás ez az egész, úgy, ahogy van. Eszembe jutott, hány és hány „Mefibóset" él körülöttünk, akik lehet, hogy nem bénák, de nem is voltak soha a „király" unokái, hanem minden „kapcsolatrendszer" nélkül élnek, „döglött kutyaként", esélytelenül a világban, és úgy is maradnak, amíg ténylegesen elhantolásra nem kerülnek. Mi van azokkal, akiknek nincsenek kapcsolataik, egy olyan világban, ahol ez egyre inkább perdöntő. Elég az Istennel való kapcsolat?