„Jézus a Lélek erejével…” Lk 4,14–30
14Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. 15Tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki. 16Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. 17Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:18"Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, 19és hirdessem az Úr kedves esztendejét." 20Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött; 21ő pedig szólni kezdett hozzájuk: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára."22Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: „Nemde a József fia ez?" 23Ő pedig így szólt hozzájuk: „Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban." 24Majd így folytatta: „Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. 25Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, 26de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. 27Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán." 28Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, 29felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; 30de Jézus átment köztük, és eltávozott.
Jézus mindig az Atya akaratát teljesítette. Miután kiállta a megkísértés próbáját, a Lélek erejével fordult oda az emberekhez. Vállalta az Atyának való engedelmességet, az evangélium hirdetését, tanító és megváltó munkáját akkor is, amikor dicsőítették őt (15), és akkor is, amikor nem értették és ellene fordultak (28–29). Dinamikus, lelkileg erős, Istennek engedelmes emberekké mi is a Lélek ereje által válhatunk.
RÉ 119 MRÉ 11 Zsolt 119,1–8
„Elküldte tehát Dávid a szolgáit, hogy megvigasztalják…” (2Sám 10) 2Sám 10
Az ammóniak Lót utódai, akik Isten népének ellenségeivé lettek, ezért a mózesi törvény szerint még tízedik nemzedékük sem tartozhat az Úr gyülekezetéhez (5Mózes 23,4-6). Dávid mégis, mint Isten szerint kedves király, krisztusi lelkülettel teszi meg feléjük az első lépést, amikor az amónniak királya, Náhás meghalt. Isten embere a kezdő lépések embere, vállalva annak minden kockázatát. Dávid vigasztalni akar, és aki vigasztal, abban Isten Lelke munkál. Dávid közeledését azonban félreértik és rosszindulatú kémkedésnek tartják. Az ammóni király tanácsadói hergelik fel a királyt; üzenetként fogalmazhatjuk meg, hogy nem mindegy, kik és milyenek a tanácsadók, mert ezek lesznek a bajok okozói, melynek első lépéseként Dávid követeit csúful megalázzák. Vegyük észre azonban azt, amikor tilos közeledni a másikhoz, akár még vigasztalással is. Erről szól a holnapi Ige.