„…boldog, aki nem botránkozik meg énbennem” Lk 7,18–35
18Mindezt hírül vitték Jánosnak a tanítványai. Ő pedig magához hívatott tanítványai közül kettőt, 19és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" 20Amikor odaérkeztek hozzá ezek a férfiak, ezt mondták: „Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" 21Jézus abban az órában sok embert meggyógyított különféle betegségekből és bajokból, megszabadított gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza a látását. 22Ezért így válaszolt nekik: „Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, 23és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem."
24Amikor János követei elmentek, elkezdett beszélni a sokaságnak Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 25Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen, akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotákban vannak. 26Akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt – mondom nektek – prófétánál is nagyobbat! 27Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti neked az utat. 28Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála."
29Miután meghallgatta őt az egész nép, még a vámszedők is igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek a János keresztségével, 30a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa. 31"Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez is hasonlók? 32Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és azt kiáltják egymásnak: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, és nem sírtatok. 33Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: ördög van benne. 34Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja. 35De minden gyermekében igazolódott az ő bölcsessége."
24Amikor János követei elmentek, elkezdett beszélni a sokaságnak Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 25Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen, akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotákban vannak. 26Akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt – mondom nektek – prófétánál is nagyobbat! 27Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti neked az utat. 28Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül nincs senki nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála."
29Miután meghallgatta őt az egész nép, még a vámszedők is igazat adtak Istennek azzal, hogy megkeresztelkedtek a János keresztségével, 30a farizeusok és a törvénytudók azonban elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa. 31"Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék tagjait? Kihez is hasonlók? 32Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és azt kiáltják egymásnak: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, és nem sírtatok. 33Mert eljött Keresztelő János, aki nem eszik kenyeret, nem iszik bort, és azt mondjátok: ördög van benne. 34Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja. 35De minden gyermekében igazolódott az ő bölcsessége."
Nem a hitetlenek előtt hangzott el ez a jézusi mondat, hanem egy olyan embernek szólt, akinek Isten iránti odaszánásában senki nem kételkedett. Ez Keresztelő János volt. Jézus lehetségesnek tartja akár azt is, hogy egy hívő ember nem érti meg őt és megbotránkozik benne. A boldog élet titka: fenntartás nélkül elfogadni Jézust, és engedelmeskedni neki. Nem több és nem kevesebb.
RÉ 458 MRÉ 463
„…ezt mondta Ahitófel Absolonnak…” (2Sám 17,1–14) 2Sám 17,1–14
Kik a tanácsadóink? Kik azok, akik hatnak gondolkozásunkra, cselekvésünkre? Absolon úgy hallgat tanácsadójára, Ahitófelre, mintha az Isten szava lenne (16,23). Kikerülhetetlen, hogy hatások érjenek bennünket, de vajon a bennünket érő hatások mennyiben származnak olyan emberektől, akik valóban Isten eszközei? Ahitófel tanácsa az volt, hogy Absolon bízza meg őt Dávid üldözésével; ha a királyt megöli, a követői bizonyára megadják magukat, és Absolonhoz fognak csatlakozni. Absolon óvatos, senkiben sem bízik, sem Istenben, sem a tanácsadókban. Mást is megkérdez. A másik tanácsadója, Húsaj azonban Dávid „beépített” embere. Szerinte nem most kell Dávidra támadni, hanem egy nagy sereget kell toborozni, azzal lehet legyőzni Dávid elszánt embereit. Húsaj „ügyes”, hiúságára támaszkodva húzza csőbe Absolont, burkoltan arra utal, hogy Ahitófel vezetésre törekszik. Absolon félti pozícióját, ezért Húsajnak ad igazat, miközben Dávid időt nyer. Isten megóvta Dávidot, mert így rendelkezett (16); de az emberek szintjén nagy itt a keveredés.