előző nap
következő nap

„…csak szólj, és meggyógyul a szolgám” Lk 7,1–17

1Miután befejezte minden beszédét, amelyet a nép füle hallatára mondott, bement Kapernaumba. 2Egy századosnak volt egy szolgája, akit nagyon kedvelt, s aki most beteg volt, és haldoklott. 3Amint hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte: jöjjön el, és mentse meg a szolgáját. 4Amikor odaértek Jézushoz, sürgetve kérték: „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, 5mert szereti népünket, ő építtette a zsinagógát is nekünk." 6Jézus erre elindult velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj. 7De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. 8Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi." 9Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: „Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet." 10Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.
11Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. 12Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. 13Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!" 14Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!" 15Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. 16Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét." 17Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken.

A kapernaumi százados üzeni ezt Jézusnak. A korlátlan bizalom és a feltétlen hit szavai ezek, melyeken maga Jézus is elcsodálkozik. Ez a pogány ember meg van győződve arról, hogy Jézus szavának mindenható ereje van. Minden nyomorúság, minden gonoszság és rossz felett hatalma van, hiszen ő éppen ezért jött, hogy lerontsa a Sátán hatalmát. Halljuk meg mi is Jézus igaz, gyógyító, feltámasztó szavát!

RÉ 402 MRÉ 323

„…folyton szidalmazta, kövekkel hajigálta…” (2Sám 16) 2Sám 16

Dávid király menekül, nyomorúságában pedig még szidják is. A vezetőt a demokráciában mindig szidják, a diktatúrában erre nyíltan nincs lehetőség. A szólásszabadság korában a szidalmaknak van egy olyan internetes formája, ami határtalan és tarthatatlan. Aki nyilvánosságot vállal, azt szidhatják, megdobálhatják, hamis vádakkal illethetik, gyűlölettel a bukását, a halálát kívánhatják. Simei szidalmaiban mind benne van az imént felsoroltakból. Dávid emberei bosszút akarnak (9). Dávid azonban az Úrra bízta magát (11-12), tűr, Istentől való jogos nyomorúságnak tartja, bízva, hogy az Úr majd javára fordítja azt. Kell-e a nyilvánosság? Csak azoknak, akiket erre az Úr, a másik ember javának szolgálatára és az Ő dicsőségének építésére elhívott. A nyilvánosság egyébként keserves állapot, még azoknak is, akik azt hiszik, hogy ők ezt élvezik. Nincs messze „lélekben” a nyilvánosháztól. Istennek a szent elrejtettség a kedves, amiből egyeseket egy időre, az Ő céljaira kiemel.