előző nap
következő nap

„…az Emberfiának sokat kell szenvednie…” Lk 9,18–27

18Történt, hogy amikor egyszer magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek mond engem a sokaság?" 19Ők így válaszoltak: „Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek; némelyek pedig azt mondják, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta". 20Ő ekkor így szólt hozzájuk: „Hát ti kinek mondotok engem?" Péter így felelt: „Az Isten Krisztusának".21Jézus ekkor rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el. 22Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.
23Azután így szólt mindnyájukhoz: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. 24Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. 25Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi? 26Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. 27Bizony, mondom néktek, vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg addig a halált, amíg meg nem látják az Isten országát."
Ez a „kell" az isteni szükségszerűség kifejezése, mely Jézus életében belső késztetést és azonosulást jelentett az Atya akaratával. Figyelt az időkre. Nem ment az ünnepre, mert még nem jött el az ideje (Jn 7,6). Később ment, mert eljött az ő órája. Figyeljünk ma arra, hogy minek van itt az Isten által rendelt ideje. Kérjük a Szentlelket, hogy adjon belső késztetést és mutassa meg, mit „kell" ma tennünk.

RÉ 242 MRÉ 369 

„Ezeket a gibeóniak kezébe adta, akik fölakasztották őket a hegyen, az Úr előtt…” (2Sám 21,15–22) 2Sám 21,15–22

Folytassuk a tegnapi gondolatsort. Dávid kijelöl hét férfiút Saul fiai közül. Az ezek között szereplő Mefibóset nem Jónátán fia, csupán névegyezésről van szó. Gondoljunk bele: - Felakasztani valakit az Úr színe előtt, mert átkozott, aki fán függ (5Mózes 21,23), - előtte válogatni közülük, hogy ki fog lógni és ki nem, - mi alapján történik ez a válogatás, - mindeközben pedig Istenre lehet hivatkozni, hiszen megmondatott: szemet szemért, fogat fogért (2Mózes 21,23-25). Sajnos ma is így gondoljuk és tesszük, mert az életünk tele van kicsinyes bosszúk sorával. Isten gondolata azonban egészen más. Ezt Krisztusban megmutatta, kijelentette, sőt méltatlan bosszúvágyunk koncaként odadobta nekünk Egyszülött Fiát, hogy végre „kielégüljön” határtalan gyűlöletünk és végre megtérjünk, újjászülessünk, és rádöbbenjünk vétkeink súlya alatt arra, hogy nem mehet ez ilyen gyűlöletesen tovább!