„Nézzétek a liliomokat...” Lk 12,13–32
22Tanítványaihoz pedig így szólt: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, 23mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. 24Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? 26Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? 27Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. 28Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. 30Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. 31Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. 32Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"
A bolond gazdag példázatát mintegy értelmezve Jézus Isten gondviseléséről beszél. A gondviselő Istenbe vetett hit nem felelőtlen embereket nevel, inkább szabadokat. Ez azt jelenti, hogy megváltozik a fontossági sorrend. Ami a legtöbb embert nap mint nap aggasztja, az nálunk a fontossági sorrend végére kerül, míg az első helyet Isten országának munkálása foglalja el. Ez az igeszakasz különösen ajánlott olvasmány gazdasági válságok és bankcsődök idején.
RÉ 445 MRÉ 434„…mert Hírám mindig szerette Dávidot…” (1Kir 5) 1Kir 5
Tírusz, a Földközi-tenger partjának fontos kikötővárosa, Föníciában, királya Hírám volt, aki már Dávid királlyal is szövetséges, baráti viszonyban állt (15). Ám, ennél fontosabb kifejezést olvasunk itt, Hírám mindig szerette Dávidot, ezért követeit elküldte Dávid fiához, Salamonhoz is. Furcsa kifejezés a nemzetek közötti diplomáciában a szeretet. Lehet a politikában is szeretni? Lám, ahol áldott az uralkodó, ott rendeződnek nemzetek közötti kapcsolatok, önfeladás nélkül; sőt, épülhet Isten temploma, így a hétköznapi élet rendje, tisztessége, öröme is templommá lesz, ez az életszentség. Hol vagyunk mi, globalizált, városias emberek ettől? Belep bennünket, testünket-lelkünket a szmog, a guanó (József Attila).