előző nap
következő nap

"Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet" Lk 13,22–35

22Amikor Jeruzsálem felé tartott, városról városra és faluról falura haladva mindenütt tanított. 23Egyszer valaki ezt kérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?" Erre ő így felelt nekik: 24"Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. 25Attól kezdve, hogy felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. 26Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk, ittunk, és az utcáinkon tanítottál. 27Erre ő így szól: Mondom nektek, nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők! 28Akkor lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan. 29Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában.  30És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek."
31Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak: „Menj, távozz el innen, mert Heródes meg akar ölni." 32Erre ő ezt mondta nekik: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet. 33Viszont ma, holnap és a következő napon úton kell lennem, mert lehetetlen, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el."
34"Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok! 35Íme, elhagyottá lesz a ti házatok. De mondom nektek, nem láttok addig engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében!"
Isten mindenkit szeret, mindenkit hív, azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. A Bibliának ezeket az üzeneteit szeretjük. Vannak azonban figyelmeztetései is. Isten senkit sem köteles üdvözíteni. Aki nem igyekszik bejutni Isten országába, kinn marad. Jézus elmondja, hogy most van a megtérés ideje, akik későn kopogtatnak, már nem mehetnek be. Most még lehet. Használjuk ki a kegyelem idejét! Figyelmeztessük szeretteinket a „ma” lehetőségére!

RÉ 301 MRÉ 189 

„… az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát" (1Kir 8,1–21) 1Kir 8,1–21

Amikor a szövetség ládáját a templom legbelső részébe vitték, akkor az Úr dicsősége betöltötte a templomot. Korunk semmiféle tekintélyt nem fogad el. Ezért nem ismeri a szentséget, sem Isten dicsőségét, csak önmaga érdekeit és vágyait. Sajnos a modern kor emberének többnyire még kegyessége is ilyen. Ide kell értenünk minden hatni akaró, érzelmekkel, látványokkal ügyeskedő keresztyénséget. Ugyanakkor a szigorú keresztyénség, jogos védekezésként pedig a másik véglet. A megoldás nem ezek között, hanem ezek fölött van. Az Istennek kedves kegyesség tudja, hogy Ő homályban kíván lakni (12). Isten mégsem maradt teljesen homályban, mert Igéjében mindent elmondott magáról, amit nekünk Róla tudni kell és lehet. Ám Isten még Krisztusban sem mondott el mindent magáról, vagyis továbbra is homályban maradt számunkra. Ez a homály azonban nem arra ad lehetőséget, hogy vallásos vágyainkkal e homályban, mint egy „zavarosban” halásszunk, belevetítve vágyainkat az „isteni homályba”; hanem tisztelve kutassuk az Ő kijelentését, egyre jobban értsük meg és fogadjuk be Igéjét. További lehetőségünk pedig nem más, mint az engedelmes és szótlan leborulás dicsősége előtt. Nincs más út. Nincs az a vallás, az a kegyesség, az a teológiai, amely ezen túl mehetne az istentelenség és az embertelenség kettős kockázata nélkül.