„Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” Lk 17,11–19
11Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át.
12Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, 13és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!" 14Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." És amíg odaértek, megtisztultak.
15Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. 16Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. 17Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? 18Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?" 19És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged."
12Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, 13és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!" 14Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak." És amíg odaértek, megtisztultak.
15Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. 16Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. 17Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? 18Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?" 19És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged."
A betegség sok embert megtanított már imádkozni. A tíz leprás meggyógyítása örök időre szóló jele annak, hogy mindig az Úr a mi gyógyítónk. Az orvos kezel, operál, gyógyszert ír, az Úr pedig gyógyít! Hisszük-e, hogy minden gyógyulás mögött az Úr áll? Ha hinnénk, nem viselkednénk mi is úgy, mint a kilenc leprás, akik elfelejtettek köszönetet mondani Jézusnak. Hányszor gyógyultunk meg úgy, hogy nem adtunk érte hálát? Legyen ezután másképp!
RÉ 314 MRÉ 198
„Istennek embere ez, aki ellene szegült az Úr szavának…” (1Kir 13) 1Kir 13
Istennek embere hűséges volt: - hirdette a rá bízott üzenetet, és úgy is cselekedett; - megítélte a hamis istentiszteletet, és az Úr parancsa szerint, nem ült le az eltévedtekkel enni és inni. Pedig kétszer is kérlelték, hogy maradjon, ő határozottan nemet mondott (8-9; 16-17). Erre jött egy öreg próféta, aki az Úrra hivatkozott, de valójában hazudott neki (18). Isten embere hisz neki, engedetlenné lesz, és ebbe belehal. Valójában becsapták, de ez mit sem változtat megítélésén: „Istennek embere ez, aki ellene szegült az Úr szavának!" Döbbenetes történet áll előttünk. Nem számít, hogyan lettél hűtlen, a tény beszél, hogy hűtlen lettél. Isten előtt nincs felelősségáthárítás! Illetve egyfajta mégis van: Krisztusra átháríthatjuk hűtlenségünk felelősségét. Ez a megváltás. Drága véren szerzett kegyelem ez, amely azonban hűségre kötelez. Így még inkább érvényes, hogy aki mindvégig kitart, az üdvözül (Mt 24,13).