„Az apostolok így szóltak az Úrhoz: »Növeld a hitünket!«” Lk 17,1–10
1Azután így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. 2Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül.
3Vigyázzatok magatokra!Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. 4És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam – bocsáss meg neki."
5Az apostolok így szóltak az Úrhoz: „Növeld a hitünket!" 6Az Úr ezt válaszolta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek."
7"Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! 8Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!? 9Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? 10Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt."
3Vigyázzatok magatokra!Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. 4És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam – bocsáss meg neki."
5Az apostolok így szóltak az Úrhoz: „Növeld a hitünket!" 6Az Úr ezt válaszolta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek."
7"Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz! 8Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!? 9Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki? 10Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt."
Minden egészséges hívő keresztyén vágya az, amit Jézustól tanítványai is kérnek: nagyobb, erősebb, mélyebb hitre eljutni. Valószínű, hogy Jézus tanítványai sem arra a válaszra számítottak, amit kérésükre kaptak. Ma is sokan úgy gondolják, hogy valami szakemberek szervezte csoda „tréningen” kell részt venni ahhoz, hogy hitük erősödjék. Mi azonban Jézus különös válaszának a lényege? Az, hogy a hit mindig az Isten által utunkba helyezett nagy terhek alatt növekszik. Felismerted már?
RÉ 313 MRÉ 177
„…készített két aranyborjút" (1Kir 12,20–33) 1Kir 12,20–33
Egy neves színészünkkel, mint elkóborolt reformátussal készítettek egy riportot nemrégiben. Elgondolkodtató dolgokat mondott rólunk. Többek között, hogy nem azt tesszük, ami a szolgálatunk lényege lenne! A fellegekben járva nagy okosságokat mondunk, amiknek semmi köze a hétköznapokhoz, vagy fontoskodva beleveszünk a közéletbe, aminek ma gyakran aktuálpolitikai felhangja van. Nem hirdetünk evangéliumot, és nem adunk segítséget az emberek hétköznapjaihoz (Róma 15,4). Szíven ütött ez az észrevétel! Fáj, hogy sok a negatívum rólunk. De még jobban fáj, hogy nem tudom cáfolni a neves művész eme kritikáját. Igénkben Isten népe kétfelé szakadt, mert Salamon, majd utána Jeroboám nem voltak hűségesek az élő Istenhez, és a rájuk bízott feladathoz. Isten áldásának, parancsaiban kijelentett rendjének, és megtartó szeretetének meghirdetése helyett önmaguk megvalósításával, érdekeik érvényesítésével foglalkoztak. Ez hozta őket ilyen nyomorúságos helyzetbe, el egészen odáig, hogy már az Isten tiszteletének módját is mindenki maga találta ki. Itt tartunk ma! Több evangéliumot, és kevesebb fontoskodást, hiszen a fontoskodás az aranyborjú imádatának egy mai fajtája.