"Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk" Lk 18,1–8
1Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. 2Ezt mondta: „Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. 3Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. 4Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, 5mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül." 6Azután így szólt az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró! 7Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? 8Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan.
De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"
De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?"
Városokat azért építünk, hogy megvédjük magunkat. Sajnos mégis védtelenül és egyedül állunk a pénz, a hatalmaskodás félelmes világában. Az ember ebben a helyzetben egyet tehet: a látószögét változtatja meg. Ha nem számíthatok senkire, hát a kitartásom marad, gondolja az özvegy, és gondolhatjuk mi is, ha a világ sorsát látjuk magunk előtt. Minden ima döntés a hit mellett. Minden könyörgésünk vallomás: hiszünk abban, aki pontosan és időben megteszi azt, amire szükségünk van.
RÉ 321 MRÉ 196 Ézs 12
„… szíve nem volt teljesen Istené…” (1Kir 15,1–15) 1Kir 15,1–15
Amíg Jeroboám uralkodott Izráel tíz törzse felett, addig délen, Júda királyai voltak: Roboám, Abijjá és Ászá. A királyok értékelése nem evilági szempontok szerint történik, hanem az élő Istenhez való engedelmes, vagy engedetlen viszonyulásuk tekintetében. Abijjá folytatta apjának vétkeit, szíve nem volt teljesen az Úré, és az Úr csak Dávidért gyújtott neki lámpást egy ideig (4). Ászá pedig az Úr útján járt, ha nem is mindenben tökéletesen (14). Eljön mindnyájunk számára az idő, amikor csak ez az értékelés számít, mert minden egyéb megfakul körülöttünk; milyenné lettem az egyetlen, tökéletes, Krisztusban kikristályosodó isteni rendhez viszonyítva.