"De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. " Lk 21,5–19
5Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: 6"Jönnek olyan napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának."
7Ekkor azt kérdezték tőle: „Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez elkezdődik?" 8Ő pedig így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Az idő közel jött! De ti ne kövessétek őket. 9És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég." 10Azután így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, 11mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen." 12"De még ezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. 13De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. 14Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, 15mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. 16Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, 17és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. 18De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. 19Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket."
7Ekkor azt kérdezték tőle: „Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez elkezdődik?" 8Ő pedig így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Az idő közel jött! De ti ne kövessétek őket. 9És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég." 10Azután így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, 11mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen." 12"De még ezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. 13De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. 14Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, 15mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. 16Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, 17és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. 18De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. 19Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket."
Óév
Jézus nehéz időkre és üldöztetésekre készíti fel tanítványait ebben az igerészben. Az óesztendőtől búcsúzva, az új évre készülve nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő. De ha a szenvedések között bizonyságot tehetünk mások előtt (13), megtapasztalhatjuk, hogy milyen egészen Jézusra hagyatkozni önmagunk védelmében (15), hálát adhatunk Isten gondviseléséért (18), és kitartásunkkal megőrizhetjük lelkünk épségét, akkor mennyivel inkább tehetjük majd ezeket egy békés, új esztendőben!
RÉ 280 MRÉ 205„Azt tette, amit helyesnek tart az Úr…” (1Kir 22,41–54) 1Kir 22,41–54
Az esztendő utolsó napján konkrét tanácsokat kapunk az Igéből: mit kell tennünk, ha a jövő esztendőben valóban újat akarunk kezdeni! Ez az ÚJ persze csakis az Isten kegyelmének ajándéka lehet. – Azt kell tenni, amit helyesnek tart az Úr (43). Naponta tanulmányoznunk kell az Úr Igéjét, hogy akaratát egyre tisztábban megértve, ahhoz igazíthassuk életünket. – Hagyjuk el azokat az Úr által megítélt dolgainkat, amelyek nekünk is, másoknak is csak nyomorúságot okoznak, bár „élvezetesnek" tűnhetnek. Jósáfát mindenben helyesen járt el, „csak" a pogány áldozóhalmok nem szűntek meg (44). Ez a „csak" is elég a majdani összeomláshoz. – Ne futkossunk az arany után. Az Úr meghiúsította Jósáfát ilyenfajta próbálkozását (49-50). – Éljünk békességben mindenkivel, ahogy Jósáfát békében élt Izráel királyával (45). A békesség nem minden áron való követelmény, de a háborúságok nagy része a mi békétlenségünk miatt robbannak ki. Az Úr békességével a szívünkben sok lehetetlen helyzetet tudunk békésen kezelni!