„…rejtekhelyeket készítettek maguknak…” Bír 6,1–24
1Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, ezért az Úr Midján kezébe adta őket hét esztendőre, 2Midján pedig kemény kézzel bánt Izráellel. Izráel fiai rejtekhelyeket készítettek maguknak a hegyekben, meg barlangokat és hegyi erődöket Midján miatt. 3Mert valahányszor Izráel vetett, Midján, Amálék és más keleti törzsek rájuk törtek. 4Ott táboroztak, és tönkre tették a föld termését, egészen a Gázába vivő útig. Nem hagytak élelmet Izráelben, sőt egyetlen juhot, marhát, vagy szamarat sem. 5Mert jószágaikkal és sátraikkal együtt vonultak fel; úgy jöttek, mint a sáskák, tömegesen, maguknak és a tevéiknek száma se volt, és behatoltak az országba, hogy tönkretegyék. 6Amikor igen elszegényedett Izráel Midján miatt, az Úrhoz kiáltottak segítségért Izráel fiai. 7Amikor Izráel fiai segítségért kiáltottak az Úrhoz Midján miatt, 8az Úr egy prófétát küldött Izráel fiaihoz, aki ezt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Én hoztalak ki benneteket Egyiptomból, kihoztalak a szolgaság házából, 9kimentettelek benneteket az egyiptomiak kezéből és elnyomóitok kezéből; kiűztem azokat előletek, és nektek adtam országukat, 10és ezt mondtam nektek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek! Ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok! De nem hallgattatok szavamra.
11Azután eljött az Úr angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. 12Az Úr angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az Úr veled van, erős vitéz! 13Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, Uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket az Úr, és Midján kezébe adott! 14Az Úr ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! 15Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. 16Az Úr így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna. 17Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem! 18Ne távozz el innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom ajándékomat, hogy eléd tegyem. – Az ezt mondta: Itt fogok ülni, amíg vissza nem térsz. 19Ekkor Gedeon elment, és elkészített egy kecskegidát, meg egy véka lisztből kovásztalan kenyeret. A húst egy kosárba tette, a hús levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a cserfa alá, és odatette eléje. 20Az Isten angyala ezt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, tedd le erre a sziklára, és öntsd rá a levét! Ő úgy cselekedett. 21Ekkor az Úr angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Az Úr angyala pedig eltűnt a szeme elől. 22Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem Uram, ó Uram, mert az Úr angyalát láttam színről színre! 23Az Úr azonban ezt mondta neki: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! 24Ezért Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, és így nevezte el: Az Úr a békesség. Még ma is ott van ez Ofrában, Abíezer nemzetségének a földjén.
11Azután eljött az Úr angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. 12Az Úr angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az Úr veled van, erős vitéz! 13Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, Uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket az Úr, és Midján kezébe adott! 14Az Úr ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! 15Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. 16Az Úr így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna. 17Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem! 18Ne távozz el innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom ajándékomat, hogy eléd tegyem. – Az ezt mondta: Itt fogok ülni, amíg vissza nem térsz. 19Ekkor Gedeon elment, és elkészített egy kecskegidát, meg egy véka lisztből kovásztalan kenyeret. A húst egy kosárba tette, a hús levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a cserfa alá, és odatette eléje. 20Az Isten angyala ezt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, tedd le erre a sziklára, és öntsd rá a levét! Ő úgy cselekedett. 21Ekkor az Úr angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Az Úr angyala pedig eltűnt a szeme elől. 22Amikor Gedeon látta, hogy az Úr angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem Uram, ó Uram, mert az Úr angyalát láttam színről színre! 23Az Úr azonban ezt mondta neki: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! 24Ezért Gedeon oltárt épített ott az Úrnak, és így nevezte el: Az Úr a békesség. Még ma is ott van ez Ofrában, Abíezer nemzetségének a földjén.
Isten gondoskodik a nélküle élő, őt figyelmen kívül hagyó emberről. Ha igéjére sem figyel már, az Úr ellenséget bocsát rá. Isten népe menekülni akart e helyzet elől, ezért „...rejtekhelyeket készítettek maguknak..."(2). Nem elég a bűn következményeitől menekülni, a bűnbocsátó Isten elé kell járulni (6b).
RÉ 380 MRÉ 403
„… a tőrvény nevelőnk volt Krisztusig…” (Gal 3,19–29) Gal 3,19–29
Műtéttel próbálják eltávolítani a rákos beteg testéből a tumort. Gyakran azonban a feltáráskor derül ki, hogy nagyobb a baj, mint ahogy azt az előzetes vizsgálatok jelezték. Ekkor nem tehetnek mást, mint közlik a hozzátartozókkal a szomorú tényt. Isten törvénye is, csak feltárja a bajt, jelezve a betegséget, a halálos tumorokat az ember életében; de nem tud gyógyulást, megoldást adni. Isten törvénye, Isten rendjének, eredeti szándékának evilági kifejeződése, az élet és „egész-ség" normája. Ehhez képest világossá válik halálos betegségünk; nem tudjuk betölteni Isten akaratát; nem tudunk úgy élni, ahogy a törvényt Jézus Krisztus értelmezte és elénk élte a szeretet nagy parancsolatában. A törvény túlmutat önmagán, Jézus Krisztusra. „Isten törvénye Jézus Krisztusra vezérlő mester". Aki tudja, hogy halálos beteg, az csak az egyetlen gyógyítóhoz, az áldott orvoshoz, Krisztushoz menekülhet. Őbenne azonban „örökségünk" van, örök életünk! Kell ennél tökéletesebb gyógyulás? Fontos: eljutni Krisztusig, megtérésben, mindennapokban, döntésekben, viszonyulásokban, szolgálatban, igehirdetésben. Krisztus nélkül dió vagyunk, bél nélkül.