„Rombold le apád Baal-oltárát..." Bír 6,25–40
25Ugyanazon az éjszakán ezt mondta neki az Úr: Végy egy bikát apád barmai közül, egy kifejlett hétéves bikát. Rombold le apád Baal-oltárát, a mellette levő szent fát pedig vágd ki! 26Azután építs oltárt Istenednek, az Úrnak, ennek az erődnek a tetején, a kőrakásból. Vedd a bikát és áldozd fel égőáldozatul a kivágott szent fa hasábjain! 27Gedeon tíz embert vett maga mellé a szolgái közül, és úgy tett, ahogyan megparancsolta neki az Úr. De nem merte nappal megtenni, mert félt apja háza népétől és a városbeli emberektől; ezért éjjel tette meg. 28Amikor másnap korán reggel fölkeltek a városbeli emberek, látták, hogy a Baal oltárát lerombolták, a mellette levő szent fát kivágták, a bikát pedig feláldozták az imént épített oltáron. 29Ekkor azt mondták egymásnak: Vajon ki tette ezt? Addig kérdezősködtek és kutattak, míg megmondták: Gedeon, Jóás fia tette ezt. 30Ekkor azt mondták a városbeli férfiak Jóásnak: Hozd ki a fiad! Meg kell halnia, mert lerombolta a Baal oltárát, és kivágta mellőle a szent fát! 31Jóás azonban ezt mondta mindazoknak, akik szembeszálltak vele: Ti akartok perelni a Baalért? Ti akarjátok megmenteni őt? Aki perbe száll érte, az meg fog halni reggelig! Ha isten ő, akkor pereljen ő magáért, amiért lerombolták az oltárát! 32El is nevezték Gedeont azon a napon Jerubbaalnak, mivel azt mondták: Pereljen vele a Baal azért, amiért lerombolta az oltárát!
33Midján, Amálék és a keleti törzsek mind egybegyűltek, átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek a Jezréel síkságán. 34Ekkor az Úr felruházta lelkével Gedeont, az pedig megfújta a kürtöt, és hadba szólította Abíezer nemzetségét. 35Azután követeket küldött egész Manasséba, és az is hadba vonult vele; követeket küldött Ásérba, Zebulonba meg Naftáliba, és azok is felvonultak az ellenséggel szemben. 36Ekkor Gedeon azt mondta az Istennek: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogyan megígérted, 37akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, az egész föld pedig száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogyan megígérted. 38Úgy is lett: amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjúfürtöt, harmatot facsart ki belőle, egy tele csésze vizet. 39Gedeon azonban ezt mondta az Istennek: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer a gyapjúfürttel: most maga a gyapjúfürt maradjon száraz, az egész föld pedig legyen harmatos! 40És Isten úgy tett azon az éjszakán: csak a gyapjúfürt maradt száraz, az egész föld pedig harmatos lett.
33Midján, Amálék és a keleti törzsek mind egybegyűltek, átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek a Jezréel síkságán. 34Ekkor az Úr felruházta lelkével Gedeont, az pedig megfújta a kürtöt, és hadba szólította Abíezer nemzetségét. 35Azután követeket küldött egész Manasséba, és az is hadba vonult vele; követeket küldött Ásérba, Zebulonba meg Naftáliba, és azok is felvonultak az ellenséggel szemben. 36Ekkor Gedeon azt mondta az Istennek: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogyan megígérted, 37akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, az egész föld pedig száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogyan megígérted. 38Úgy is lett: amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjúfürtöt, harmatot facsart ki belőle, egy tele csésze vizet. 39Gedeon azonban ezt mondta az Istennek: Ne haragudj meg reám, ha még egyszer szólok! Hadd tegyek próbát még egyszer a gyapjúfürttel: most maga a gyapjúfürt maradjon száraz, az egész föld pedig legyen harmatos! 40És Isten úgy tett azon az éjszakán: csak a gyapjúfürt maradt száraz, az egész föld pedig harmatos lett.
Isten az kéri, hogy ne vigyük tovább az előző nemzedék életében látott bűnöket, melyeket magatartási ősmintákként közvetítettek felénk, s magunk is azonosultunk velük. Ezért mondja: „Rombold le apád Baal-oltárát..."(25). Kérjük Istent, mutassa meg, melyek azok az „oltárok", amelyek helyettesíthetik őt az életünkben, legyenek azok örökölt vagy szerzett hamis képzetek az Úrról.
RÉ 471 MRÉ 476
„… hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyenek…” (Gal 4,1–7) Gal 4,1–7
Szolgaság, gyámság, fiúság: ezzel a három kifejezéssel összefoglalhatjuk a mai igerészt. - Nemcsak a bűn szolgája gyáva rab (467. dicséret), hanem a törvény szolgája is, mert a büntetés és jutalmazás szabályaihoz igazodva retteg és buzgólkodik (3). - Isten kiválasztott gyermekei számára ez a szolgai állapot csakis időleges lehet, mint amikor az örökös még nem nőtt fel, és gyámsága alatt van kellő ideig (1-2). - De amikor, nemcsak az üdvtörténetben, hanem a mi életünkben is eljött az idő teljessége, és bennünk is megszületett a megváltó Fiú, akkor felnőttünk, Isten Fiaivá lettünk; megszabadultunk (4-5). Ez a szabadság nyitottság mindenek megvizsgálására; ugyanakkor hálás szabadság arra, hogy „nemet" mondjon mindenre, ami nem kedves Isten tökéletes akaratának. Ez egy boldog állapot. Amennyiben még nem vagyunk Isten szabad gyermekei (6), akkor jobb, ha a törvény igája alatt roskadozva, a félelem és buzgalom vezet bennünket, mint hogy elvesszünk. A szolgaság és a gyámság, még mindig jobb, mint a kárhozat. Az Isten gyermekeinek szabadsága áldott, de felelősségteljes állapot. Valóban könnyebb és biztosabb a törvény védelme alatt megtelepedni, és onnan szigorúan kikiabálni. Isten azonban nem kiskorú szolgaságot és gyámságot, hanem nagykorú istenfiúságot készített övéinek, a Krisztusban.