"...Csapda lett ez a dolog Gedeonnak és háza népének." Bír 8,24–35
24Majd ezt mondta nekik Gedeon: Csak egyet kérek tőletek: Adja nekem mindenki a függőket, amelyeket zsákmányolt! Azok ugyanis aranyfüggőket viseltek, mivel izmaeliek voltak. 25Ők így feleltek: Örömest odaadjuk. Leterítettek egy felsőruhát, és arra dobta mindenki a zsákmányolt függőket. 26Az elkért aranyfüggők súlya ezerhétszáz aranysekel volt, azokon a holdacskákon, fülbevalókon és bíborruhákon kívül, amelyek Midján királyain voltak; meg a láncokon kívül, amelyek a tevéik nyakán voltak. 27Gedeon éfódot csináltatott abból, és felállította a városában, Ofrában. Ott paráználkodott azzal egész Izráel. Csapda lett ez a dolog Gedeonnak és háza népének. 28Így kellett megalázkodnia Midjánnak Izráel fiai előtt, nem is emelték fel többé a fejüket. És béke lett az országban negyven esztendeig Gedeon idejében. 29Jerubbaal, Jóás fia azután elment, és otthon lakott. 30Gedeonnak volt hetven fia, akik tőle származtak, mert sok felesége volt. 31Sikemből való másodrangú felesége is szült neki egy fiút, akinek az Abímelek nevet adta. 32Azután meghalt Gedeon, Jóás fia szép öreg korban, és eltemették apjának, Jóásnak a sírjába, az abíezeri Ofrában. 33Miután Gedeon meghalt, ismét paráználkodni kezdtek Izráel fiai a Baalokkal, és Baal-Berítet tették meg istenüknek. 34Nem törődtek Izráel fiai Istenükkel, az Úrral, aki kimentette őket minden környező ellenségük kezéből. 35De nem voltak hűségesek Jerubbaalnak, azaz Gedeonnak a háza népéhez sem, mindazért a jóért, amit Izráelért cselekedett.
Mi történik itt? Az imént vettünk példát Gedeontól, hogy csak Istennek ad dicsőséget, most pedig összeszedi a zsákmányolt aranyat, és mint egykor Áron, bálványszobrot csináltat belőle? Melyik az „igazi" Gedeon? Kérdezzük meg Isten előtt ugyanezt kizárólag önmagunkra nézve: melyik vagyok én igazából? Aki áldom az Urat, neki adok dicsőséget, vagy aki „csapdába" (27) esik a kísértés által, és szégyent hoz Isten nevére? Ó, én nyomorult ember!
RÉ 152 MRÉ 160
„Ti pedig, testvéreim, Izsák szerint az ígéret gyermekei vagytok…”(Gal 4,21–31) Gal 4,21–31
Bizony alapjaiban más lenne ez a földi élet, ha legalább mi, keresztyének komolyan vennénk az Isten ígéreteit (Lukács 24,25). Számtalan kicsinyesség, ostobaság, primitív és sablonos egyszerűsítés, másokra mutogatás, magunk különbnek tartása, és sok gyermekbetegség távol lenne tőlünk; végre felnőtté érnénk a hitben, és látszódna rajtunk, hogy mi nem a törvény, hanem az ígéret gyermekei vagyunk, nem Hágár, hanem Sára örökösei. „Hágár és Sára, valamint gyermekeik, Izmael és Izsák, a törvény szolgasága, és a Krisztusban kapott szabadság példája; azaz a két szövetség különbözősége. Ahogy Sára, reménytelen meddősége ellenére szülte világra Izsákot, az ígéret gyermekét, úgy születik meg az emberi reménytelenség ellenére minden igazi istenfiúság az emberi életben... Ahogy valamikor Izsáknak, az igazi örökösnek szenvednie kellett a rabszolgaságra született féltestvérétől, úgy áskálódik mindig az igazi istenfiúság ellen a törvényeskedés szolgai szelleme." (Victor János)