"Jótám, Jerubbaal legkisebb fia, megmenekült...és harsány hangon kiáltva ezt mondta nekik: Sikem polgárai, hallgassatok rám, hogy rátok is hallgasson az Isten!" Bír 9,1–21
1Abímelek, Jerubbaal fia elment Sikembe anyja testvéreihez, és így szólt hozzájuk, meg az egész nemzetséghez, amelyhez anyja családja tartozott: 2Beszéljetek így Sikem polgárainak a füle hallatára: Mi jobb nektek? Az, ha hetven férfi uralkodik rajtatok, mármint Jerubbaal fiai, vagy az, ha egy ember uralkodik rajtatok? Emlékezzetek csak arra, hogy én a ti húsotok és véretek vagyok! 3Amikor anyja testvérei elbeszélték róla mindezeket a dolgokat Sikem valamennyi polgárának füle hallatára, azoknak a szíve Abímelek felé hajlott, mert ezt mondták: Testvérünk ő. 4Adtak neki hetven ezüstöt a Baal-Berít templomából, Abímelek pedig ezen haszontalan és hitvány embereket bérelt fel, hogy kövessék őt. 5Majd elment apja házához Ofrába, és meggyilkolta testvéreit, Jerubbaal fiait, hetven férfit egy kövön. De Jótám, Jerubbaal legkisebb fia, megmenekült, mert elbújt. 6Ezután összegyűltek Sikem polgárai, meg az összes várbeliek, elmentek és királlyá tették Abímeleket a sikemi tölgyfánál, az emlékoszlop mellett.
7Amikor hírül adták ezt Jótámnak, elment, megállt a Garizim-hegy csúcsán, és harsány hangon kiáltva ezt mondta nekik: Sikem polgárai, hallgassatok rám, hogy rátok is hallgasson az Isten! 8Elmentek egyszer a fák, hogy királyt kenjenek föl maguknak. Mondták az olajfának: Légy a mi királyunk!9De az olajfa ezt mondta nekik: Talán elvesztettem olajomat, amelyért tisztelnek istenek és emberek, hogy menjek hajladozni a fák fölött?10Ekkor a fügefának mondták a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! 11De azt mondta nekik a fügefa: Talán elvesztettem édességemet, meg pompás gyümölcsömet, hogy menjek hajladozni a fák fölött? 12Majd a szőlőnek mondták a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! 13De azt mondta nekik a szőlő: Talán elvesztettem mustomat, amely örömre derít isteneket és embereket, hogy menjek hajladozni a fák fölött?14Végül a tüskebokornak mondták mind a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! 15A tüskebokor azt mondta a fáknak: Ha igazán királyotokká akartok engem kenni, jertek, húzódjatok árnyékomba; mert ha nem úgy lesz, akkor tűz csap ki a tüskebokorból, és megemészti a Libánon cédrusait! 16Ti most igazán és feddhetetlenül jártatok-e el, amikor királlyá tettétek Abímeleket, helyesen bántatok-e Jerubbaallal és háza népével, és úgy bántatok-e vele, ahogyan megérdemelte? 17Hiszen értetek harcolt apám, sőt az életét is kockára tette, amikor kimentett benneteket Midján kezéből. 18Ti pedig fölkeltetek apám háza népe ellen, legyilkoltátok fiait, hetven férfit egy kövön, és királlyá tettétek Sikem polgárai fölött Abímeleket, a szolgáló fiát, mivel a testvéretek ő! 19Ha tehát most igazán és feddhetetlenül bántatok Jerubbaallal és háza népével, akkor örüljetek Abímeleknek, és örüljön ő is nektek! 20De ha nem, akkor tűz fog kicsapni Abímelekből, és megemészti Sikem polgárait meg a várbelieket, tűz fog kicsapni Sikem polgáraiból meg a várbeliekből is, és megemészti Abímeleket! 21Ezután elmenekült Jótám, és futva ment Beérbe. Ott telepedett le, mert félt a testvérétől, Abímelektől.
7Amikor hírül adták ezt Jótámnak, elment, megállt a Garizim-hegy csúcsán, és harsány hangon kiáltva ezt mondta nekik: Sikem polgárai, hallgassatok rám, hogy rátok is hallgasson az Isten! 8Elmentek egyszer a fák, hogy királyt kenjenek föl maguknak. Mondták az olajfának: Légy a mi királyunk!9De az olajfa ezt mondta nekik: Talán elvesztettem olajomat, amelyért tisztelnek istenek és emberek, hogy menjek hajladozni a fák fölött?10Ekkor a fügefának mondták a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! 11De azt mondta nekik a fügefa: Talán elvesztettem édességemet, meg pompás gyümölcsömet, hogy menjek hajladozni a fák fölött? 12Majd a szőlőnek mondták a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! 13De azt mondta nekik a szőlő: Talán elvesztettem mustomat, amely örömre derít isteneket és embereket, hogy menjek hajladozni a fák fölött?14Végül a tüskebokornak mondták mind a fák: Jöjj te, és légy a királyunk! 15A tüskebokor azt mondta a fáknak: Ha igazán királyotokká akartok engem kenni, jertek, húzódjatok árnyékomba; mert ha nem úgy lesz, akkor tűz csap ki a tüskebokorból, és megemészti a Libánon cédrusait! 16Ti most igazán és feddhetetlenül jártatok-e el, amikor királlyá tettétek Abímeleket, helyesen bántatok-e Jerubbaallal és háza népével, és úgy bántatok-e vele, ahogyan megérdemelte? 17Hiszen értetek harcolt apám, sőt az életét is kockára tette, amikor kimentett benneteket Midján kezéből. 18Ti pedig fölkeltetek apám háza népe ellen, legyilkoltátok fiait, hetven férfit egy kövön, és királlyá tettétek Sikem polgárai fölött Abímeleket, a szolgáló fiát, mivel a testvéretek ő! 19Ha tehát most igazán és feddhetetlenül bántatok Jerubbaallal és háza népével, akkor örüljetek Abímeleknek, és örüljön ő is nektek! 20De ha nem, akkor tűz fog kicsapni Abímelekből, és megemészti Sikem polgárait meg a várbelieket, tűz fog kicsapni Sikem polgáraiból meg a várbeliekből is, és megemészti Abímeleket! 21Ezután elmenekült Jótám, és futva ment Beérbe. Ott telepedett le, mert félt a testvérétől, Abímelektől.
Beszédes mozzanat, hogy megint a legkisebb jön elő és szól igazat. Gedeon legkisebb fia csodálatos módon megmenekült abból a vérfürdőből, ahol minden bátyját megölték. Istennek terve volt vele. Arra szánta, hogy a tévúton járó népnek a példázatos mesével adjon utolsó figyelmeztetést. Jótámon keresztül Isten szól, ítél. A bátor figyelmeztetés még inkább növeli a nép felelősségének terhét. Ez nekünk is szól: soha ne torpanjunk meg, amikor Isten általunk akar figyelmeztetni másokat!
RÉ 36 MRÉ 36
„… köteles az egész törvényt megtartani…” (Gal 5,1–6) Gal 5,1–6
Szükség van szabályokra, paragrafusokra, törvényekre; mert ezek rendet tartanak körülöttünk. Az élet azonban sokkal bonyolultabb a paragrafusoknál. Nagy baj van, amikor valaki már a paragrafusokra hivatkozik. Ott már minden elveszett. Ha idáig jut egy ügy, az már javíthatatlanul megromlott, ott az emberi indulatok már meg akarják emészteni a másikat, és ehhez legális módot keresnek: ez a törvény. Amíg meg lehet beszélni a történéseket, és egymás között szeretetben keresni a megoldást, addig kegyelem alatt vagyunk (6); ám ha a törvényt hívjuk segítségül, akkor végünk, mert a törvényt szóról szóra meg kell tartani. Könnyen kiderülhet ilyenkor, hogy ezernyi szabálytalanságot követtünk el, már eddig is. A törvény megítél, elítél, börtönbe és halálba juttat. Pál apostol szerint két lehetőség kínálkozik: szabadság Krisztusban, vagy szolgaság a törvény alatt (1). Aki a törvényre bízza magát, annak meg kell tartania a törvényt. Az ilyen ember csak a saját erejére hagyatkozhat, Krisztustól már elszakadt, a kegyelemből pedig kiesett (4), miközben másokat is a törvény alapján lát, elítél, szeretetre pedig képtelen. Pedig Jézus Krisztusban semmi más nem számít, csak a szeretet által munkálkodó hit (6).