„…nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban…” 1Kor 1,1–9
1Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Szószthenész, a testvér, 2az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: 3kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
4Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. 5Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, 6amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. 7Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, 8aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. 9Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.
4Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. 5Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, 6amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. 7Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, 8aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. 9Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.
„...nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban..."(7) – írja Pál, sőt mint a levél későbbi részéből kiderül, a kegyelmi ajándékok nagy bősége okozza Korinthusban a problémát. Érdemes nekünk is végiggondolni, milyen kegyelmi ajándékaink, Istentől az új életben kapott képességeink vannak. S mi vajon problémát okozunk, vagy gyülekezetünk építésére használjuk ajándékainkat?
RÉ 89 MRÉ 89
„… nagyon megkeserített engem a Mindenható…” (Ruth 1) Ruth 1
Meghalt egy ötéves kislány, gyógyíthatatlan betegségben! - Éhínség, menekülés, idegen föld, csapások sorozata, férjének, gyermekeinek halála: mi mindent át kellett élnie ennek az asszonynak, Naóminak. Bizony joggal fakad fel szívéből a panasz, hogy megkeserítette őt a Mindenható, kifosztottan és megalázottan tért haza, bajba döntve (20-21). RUTH KÖNYVE AZONBAN JÖVŐT HIRDET! - Isten nem hagyja el övéit, történjék bármi! – Isten jóra fordítja népe sorsát a hontalanságban és a reménytelenségben is. - A moábita Ruth személyében azt is hirdeti ez a könyv, hogy Isten kegyelmes és hűséges minden néphez. Egykor a népek közötti falak ledőlnek, és Krisztusban mindannyian egyetlen, új néppé lesznek (Kolossé 3,11). Ennek a Krisztusnak családfájában szerepel a moábi Ruth (Máté 1,5). - Isten cselekszik, aki mindent szépen intéz, aki még a nyomorúságot is felhasználta, hitünk, és sokak üdvösségének elkészítésére.