"Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem" 1Kor 1,10–17
10A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz. 11Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. 12Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: „Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé."
13Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? 14Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, 15nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. 16Igaz, megkereszteltem még Sztefanász háza népét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. 17Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.
13Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? 14Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, 15nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. 16Igaz, megkereszteltem még Sztefanász háza népét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. 17Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.
Krisztus keresztjének ereje az evangélium hirdetése. Nem a magunk okoskodása, bölcselkedése, hanem a Lélek munkája által nyert világosság. Ezért válhatunk képessé arra, hogy egyféleképpen szóljunk ugyanarról mindannyian, szakadások nélkül, egy meggyőződéssel és érzéssel. Legyünk olyan híddá, mely azért épült, hogy a kereszt ereje azon keresztül törjön utat a másik emberhez! De vigyázzunk: egyetlen híd sem állhat gyenge (viszálytól és szakadásoktól erőtlen) lábakon!
RÉ 154 MRÉ 167 Zsolt 27
„Hogyan nyerhettem el jóindulatodat... holott én idegen vagyok?" (Ruth 2) Ruth 2
Előttünk áll két özvegy. Hogyan boldogulhatnak? Hogyan gondoskodik róluk az Úr? Kettejük közül az egyik moábita, idegen, akinek nincs helye az Isten gyülekezetében (5Mózes 23,34). - Gondoskodik róluk az Úr a törvényében, miszerint a mezőn maradt kalász felszedegetése az idegenek, az özvegyek, és a szegények joga (3Mózes 19,9). - Gondoskodik róluk az Úr, mert olyan embert küld számukra, aki nemcsak egyikük rokona, és nemcsak betartja a törvényt, engedve az elmaradt kalászokat szedegetni az özvegy Ruthnak, hanem az előírásnál többet tesz: gondoskodó szeretettel veszi körül ezt az idegen, magára maradt özvegyasszonyt: ételt ad neki, szolgáit is utasítja, hogy hagyják szedegetni, ne gúnyolják, szándékosan hagyjanak el a kévéből (14-16). - A legnagyobb gondoskodás azonban Jézus Krisztusban történt meg (1Mózes 22,14), akiben nincs többé idegen, sem görög, sem zsidó: Isten felszámolt minden „klikket". Nem mi fogjuk megmondani, hogy kinek van esélye és kinek nincs, ki jöhet és ki nem, ki idegen és ki a bennfentes. Az „idegen" krisztusi nézőpontból más, mint a miénkből. Isten Krisztusban megmutatta jóindulatát, és pártfogásába vett bennünket (10).