"Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét?" 1Kor 1,18–25
18Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. 19Mert meg van írva: „Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem." 20Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? 21Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. 22És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, 23mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, 24de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten ereje és az Isten bölcsessége. 25Mert az Isten „bolondsága" bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége" erősebb az emberek erejénél.
Látszólag a bölcsesség és a bolondság között nem húzódik nagy szakadék. Hiszen ami az egyiknek bolondság, az a másiknak Isten bölcsessége. De min múlik, hogy ki mi szerint ítéli meg ugyanazt a dolgot? Azon, hogy annak a bizonyos szakadéknak melyik oldalán áll. Az ember azt hiszi, nála van a bölcsesség, amiről aztán kiderül, hogy csupán bolondság, mert kevés arra, hogy a maga erejéből felismerje Isten bölcsességét. Ezért a szakadék túlsó felén a megfeszített Krisztusban ragyog fel Isten ereje és bölcsessége. És bár bolondságnak látszik, mégis életet szerez.
RÉ 230 MRÉ 213
„… keresek én neked otthont, ahol jó dolgod lesz…” (Ruth 39 Ruth 3
Ez alapvető kérdés, amely mindent felülír: otthon, megélhetés, biztonság, jólét. Ezért (majdnem) mindent megtesz az ember. Nem gondolunk bele, de így van. Ruth „csak" az Isten törvénye szerinti jogával él, miszerint az özvegyen maradt asszonyról a meghalt férj legközelebbi rokonának kellett gondoskodni (5Mózes 25,5-10). Erre a kötelességére azonban ügyesen és rámenősen figyelmeztetik Boázt. Olyan szép, és kegyes ez a történet, olyan megható, olyan szorgalmas, alázatos ez a Ruth (11); de valójában arról van szó, hogy nyomorúságában, megalázott özvegységében megélhetést, túlélést keres; él a törvény adta lehetőségekkel, és anyósa tanácsát követve, alázatosan ügyes, rámenős (7-9). Nem is lehet másként, mert élni kell, és „amíg az ember él, még mindig történhetik valami" (Szerb Antal: Utas és holdvilág). Nem elég a törvényes lépések sora, ügyesnek, rámenősnek is kell lenni. Itt a kettőt együtt látjuk. Most ne beszéljünk hitről. Az egyházigazgatásban is minden kérelem erről szól: pénz, megélhetés, jólét. Erre a srófra jár minden: világban és egyházban egyaránt. Nincs itt nekünk maradandó városunk (Zsidókhoz írt levél 13, 14), de a múlandó város gépezete nem ismer irgalmat és hitet. Ez a történet pedig éppen annak eljövetelét készíti elő, aki elhozza nekünk a maradandó város örömét.