"Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről." 1Kor 2,1–5
1Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. 2Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. 3És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. 4Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; 5hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
Kiről és hogyan szól a mi bizonyságtételünk? Jó lenne azt válaszolni,hogy Krisztusról és hitelesen. Jó lenne azt mondani, hogy öntudatlanul is az örömhírt hordozzuk a boltban, buszra várva, sorbaállás közben. Az ő dicsőségét hirdetjük a legnehezebb körülmények között is. Jó lenne, ha azt látnák rajtunk, hogy Krisztushoz tartozni jó, mert az ember hite Isten erején nyugszik. Ezért félretéve minden külső mázat, életünk vallásos kliséit, ha félve is mások véleményétől, de kezdjünk el végre élni a Lélek erejéből,és szólni Krisztusról, a megfeszítettről!
RÉ 344 MRÉ 217
„… arra indította az Úr Círus perzsa király lelkét…” (Ezsd 1 ) Ezsd 1
A gyarló vezetők szívét is az Úr irányítja, mert a történelem Ura csakis Ő. Isten úgy igazgatja a hatalmi viszonyokat, hogy minden esemény az Ő akaratát, és a „maradék" javát szolgálja. Círus perzsa király csupán egy átfogó politikai koncepció részeként engedte haza Isten népét (Kr. e. 538). Birodalma hízlalása érdekében erős és hűséges ütközőállamokat akart kialakítani, akik aztán a kellő időben felhasználhatók a birodalom céljai érdekében, addig pedig mindenki a saját istenein keresztül imádkozzon érte. Ezért telepíti vissza, Babilon legyőzése után, a fennhatósága alatt élő népeket saját országaikba és kultuszaikba. Egyetlen gyarló indulat sincs azonban az Úr tudta, hatalma és irányítása nélkül!