"Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." 1Kor 3,6–23
6Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. 7Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. 8Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan.
9Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. 10Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. 11Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.
12Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; 13az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. 14Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; 15de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át. 16Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? 17Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.
18Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen. 19E világ bölcsessége ugyanis bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: „Megfogja a bölcseket ravaszságukban", 20aztán ez is: „Az Úr tudja, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók." 21Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; 22akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. 23Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.
9Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. 10Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. 11Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.
12Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát; 13az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. 14Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; 15de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át. 16Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? 17Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.
18Senki meg ne csalja önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja magát közöttetek ebben a világban, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen. 19E világ bölcsessége ugyanis bolondság az Isten előtt. Mert meg van írva: „Megfogja a bölcseket ravaszságukban", 20aztán ez is: „Az Úr tudja, hogy a bölcsek gondolatai hiábavalók." 21Azért senki ne dicsekedjék emberekkel, mert minden a tietek; 22akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. 23Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.
Aki Isten munkatársaként részt vehet az ő üdvtervében, abban legyen annyi alázat, hogy mint Pál apostol, hálával Istenre mutat. A hitet, a növekedést Isten adja, ezért felesleges arról vitatkozni, hogy kinek a részfeladata volt a fontosabb a munkálatok során. Mindenki azt tegye, amire őt Isten leginkább alkalmassá tette! Kegyelem, ha valaki láthatja a munkájának eredményét, de a jutalmat nem a látványosság, hanem a fáradozás után adja az Úr.
RÉ 392 MRÉ 421
„… hangosan sírtak… és örvendeztek…” (Ezsd 3,8–13 ) Ezsd 3,8–13
Amikor lerakják a templom alapkövét, egyszerre örülnek és sírnak. Örülnek, mert újból felépül az 586-ban lerombolt templom. Ugyanakkor sírnak, mert nem is hasonlítható a salamoni építkezés bőségéhez a mostani. Mások a lehetőségek, meg az idő meg is szépíti azt, ami elmúlt! Az ember örömében is sírhat, de a sírás mindig jelzi az ember mulandósága és bűne feletti fájdalmát; azt, hogy elmúlt a régi, és a mostani már nem olyan... Minden templom azonban csak előképe az igazinak. Krisztusban épül az Úr temploma! Ez más templom, sokkal szebb a salamoninál is! Krisztusban vége a múlandó édes keserű nosztalgiának, mert az isteni jövő mindig szebb, mint az elmúlt régi. A feltámadás ezért a történelem tengelye: addig „múlt" azt idő, most telik, és egyre teljesebbé lesz minden.