„Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan…” 1Kor 11,27–34
27Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. 28Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. 29Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. 30Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan. 31Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. 32De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. 33Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást. 34És ha valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre jöjjetek össze. A többiről majd akkor rendelkezem, ha hozzátok érkezem.
Az apostol figyelmeztet, hogy az úrvacsorázással juthatnak a hívek „erőről erőre”, de átélhetnek lelki, szellemi, vagy akár testi erőtlenséget is, annak függvényében, hogy igazi előkészületük volt-e. Mi a „méltatlan”? Hogyan gyakorolja magát a gyülekezet az önvizsgálatban? Élettel teljes-e az előkészületnek az a módja, amit a gyülekezetekben hagyományosan gyakorlunk? Nem baj,ha személyesen vagy közösségben újra komolyan felvetődnek ezek a kérdések.
RÉ 448 MRÉ 260
„De én nem tettem így, mert istenfélő vagyok…” (Neh 5,14–19) Neh 5,14–19
Nehémiás tizenkét éven át szolgált Júda helytartójaként. A helytartóknak járó további juttatásokat azonban nem fogadta el, pedig azok jogosan megillették volna őt (14). Sőt, háza népével együtt részt vett a közös munkában (16), vagyont nem szerzett, saját költségén látta el a helytartóság alkalmazottait, a más területekről érkező küldötteket (17), és a szegényeket (18). - A korábbi helytartók nem így tettek, sőt nemcsak a Perzsa Birodalom központjából nekik utalt juttatásokat vették fel, hanem még meg is adóztatták a népet (15). - Nehémiás azért cselekedett így, mert olyan szűkös idők jártak, amikor népe nagy nyomorúságban hozott áldozatokat, tehát ő sem tehetett másként; osztozott népe szűkösségében. Ugyanakkor nem volt egy valóságtól elrugaszkodott álszent. Jólétben Nehémiás is élt volna az őt megillető lehetőségekkel, bizonnyal. – Őszinte Nehémiás kérése: Uram, annyit fáradtam, lemondtam, másokért éltem; kegyelmedből fordítsd javamra mindezeket; még ebben a világban adj egy kis „napsütést", nyugodt életet, örömöt; még akkor is, ha a sok lemondás nem mindig vezetett eredményre (19).