„…mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja…” 1Kor 12,1–11
1A lelki ajándékokra nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek. 2Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz. 3Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott", aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr", csakis a Szentlélek által. 4A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. 5Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. 6És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. 7A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. 8Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. 9Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. 10Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. 11De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.
A korinthusi gyülekezetben nagy zűrzavar volt. A lelki, gyülekezeti „puzzle képből" nem jött ki az egész, az „egy kép", Krisztus arca. Adjunk hálát a Lélek gazdagságáért, sokszínű ajándékaiért, hiszen nincs szürkeség, unalom, egykedvűség ott, ahol a Lélek osztogatja ajándékait. Vigyázzunk, mert a lenézés, fölényesség, lelki kivagyiság, kegyességi elitizmus nem lehet következménye a Lélek ajándékozó szeretetének.
RÉ 369 MRÉ 249
„Mert felismertem, hogy nem az Isten küldte…” (Neh 6) Neh 6
Átlátni nehéz helyzeteket, emberi szándékokat, és félelmeink ellenére is Istennek kedvesen dönteni; erről szól ez az Ige. Nehémiás vezetésével felépült a várfal, már csak az ajtószárnyak hiányoztak (1). Ekkor merényletre készültek Nehémiás ellen (2). Nehémiás átlátott az ellenség szándékán (5). Ekkor végzetes fogást kerestek rajta, ez mindig politikai fogás: lázadónak tüntetik fel, hogy ő akar Júda királya lenni, bérelt prófétákkal zengeti ezt magáról (6-7). Nehémiás cáfol, de nem magyarázkodik. Lélekjelenléte van, kívülről erős, de belülről megretten az életveszélyes nyomorúságban. Ezért az Úrhoz fordul: „Te erősíts engem!" (8-9; 13). Az ellenség azt akarta elérni, hogy Nehémiás elhagyja őrhelyét. De az Úr erőt adott neki, hogy kitartson, a megbízhatatlanokon átlásson, és hűséggel a helyén maradhasson, mert a vezető végképp nem menekülhet (11). Értjük fohászát ellenségeivel kapcsolatban, de az elégtételt Nehémiás imája is az Úrra bízza (14).