"Ti pedig Krisztus teste vagytok" 1Kor 12,12–27
12Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. 13Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.
14Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. 15Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 16És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 17Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? 18Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. 19Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20Így bár sok a tag, mégis egy a test. 21Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!" 22Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyonis szükségesek, 23és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: 24az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, 25hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. 26És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. 27Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.
14Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. 15Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 16És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? 17Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? 18Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. 19Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20Így bár sok a tag, mégis egy a test. 21Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!" 22Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyonis szükségesek, 23és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: 24az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, 25hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. 26És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. 27Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.
Virágvasárnap
Krisztus földi élete nagy részében elrejtette dicsőségét, de virágvasárnap megmutatta azt. Mi akkor is szeretünk dicsőségesnek látszani, ha szégyellnünk kellene magunkat. Ez a földön már csak így van: a tisztességtelennek nagyobb tisztességet enged Isten.Viszont, ha ezen a földön vele együtt tudunk szenvedni, akkor vele együtt fogunk uralkodni is, amikor eljön dicsőséggel, az ő királyságában (2Tim 2,12). Ha Krisztus testének tagjai vagyunk, ez természetes a számunkra.
RÉ 331 MRÉ 212 Jn 12,12–16
„… származási jegyzéket készítsünk…” (Neh 7) Neh 7
Nehémiás vezetésével sok áldást tapasztaltak a hazatértek! Kijavították Jeruzsálem várfalait és kapuit, felhelyezték az ajtószárnyakat. A sok áldás ellenére mégsem alakultak kedvezően a dolgok. Nagy volt a félelem az ott lakók szívében, erős volt az ellenség, így egy zárt városban kellett sínylődniük. Kevesen költöztek Jeruzsálembe, a nagy kiterjedésű várost gyéren lakták (3-4). Sok az áldás, de az ellenség is erős, ezért valamit alapvetően változtatni kell, hogy ténylegesen változzanak a dolgok! Nehémiás az Istentől kapta azt a gondolatot, hogy vegye elő a korábban hazatértek listáját, származási jegyzékét. Ez akkor nemcsak az elődökre való hálatelt, tisztelgő visszatekintés volt, hanem megtartó erő. Persze az elődök, az értékeink, és az örökség megbecsülése csak a kezdet. Az alapvető megújuláshoz az kell, hogy Jézus Krisztus bevonuljon a mi városainkba is, mint virágvasárnap tette ezt, és kiűzzön onnan minden kufárságot, amit valahányan művelünk egymással.