„…eljön a tökéletes…” 1Kor 13
1Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom. 2És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. 3És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. 4A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 5Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 6Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. 7Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. 8A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. 9Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 10Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 11Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. 13Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.
Micsoda fantasztikus jövőkép! Minden gyengeségünk ellenére várhatjuk, hogy eljön a tökéletes. Vajon fel vagyunk erre készülve? Ahogy haladunk a tökéletes eljövetele felé, tudnunk kell nekünk is a legjobbat adni. Hátra kell hagynunk a töredékest: a félszívűségünket, az Istennek szánt feleslegünket mind időnkből, mind energiánkból, mind anyagi javainkból. Nem adhatunk kevesebbet, mint a legtökéletesebbet, hisző is ezt adta nekünk Fiában, s ezt szánja nekünk ma is.
RÉ 395 MRÉ 477
„… hogy jól megértsék a törvény szavát…” (Neh 8,13–189 Neh 8,13–18
Itt egy népet, Isten Igéjére figyelve vezetnek. Először a vezetők igyekeztek egyre jobban megérteni az Igét. Ezért a családfők, a papok és léviták, a felelős őrállók rendszeresen összegyűltek, hogy jól megértsék a törvény szavait. A törvény szavait pedig mi, Krisztusban még jobban érthetjük, mint egykor ők. A parancsolat, az isteni rend világos, életet szolgáló irányítása nélkülözhetetlen; de mindez evangélium nélkül csupán kötél a nyakunkon: egy rossz lépés, egy tévesztés, egy kísértés, és az isteni rend talapzata máris kicsúszott alólunk. Krisztus levette a nyakunkból a kötelet, és megszilárdította az isteni rendet a lábunk alatt. Ez a kegyelem: Isten törvénye, rendje érvényben van, de nem lógsz, ha tévesztesz. Az evangélium és törvény viszonya a legszebb összefüggés a Szentírásban. Ezt jól érteni, reménységgel szemlélni, és másokkal is így szemléltetni: Isten leggazdagabb ajándéka. A lombsátrak ünnepe éppen erre utal: a törvényt jól megérteni, csak múlandóságunk, Istenre szorultságunk összefüggésében lehet! (14) Aki tudja, hogy nincs itt maradandó városa, és minden lépésében az Úr vezetésére szorul, mert csakis Vele juthat célba, az tudja Isten rendjét örömmel, szabadon megélni (17), és szeretve bíztatni azokat, akik vele együtt vándorolnak.