"Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak..." 1Kor 14,1–25
6Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? 7Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak? 8Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni? 9Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni. 10Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. 11Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem. 12Ezért ti is, mivel rajongtok a lelki ajándékokért, arra igyekezzetek, hogy gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. 13Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni. 14Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom. 15Hogyan is van tehát ez a dolog? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. 16Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz? 17Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül belőle. 18Hálát adok az Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, 19de a gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.
20Testvéreim, ne legyetek gyermekek a gondolkozásban, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkozásban ellenben érettek legyetek. 21A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, és így sem hallgatnak rám", ezt mondja az Úr. 22Úgyhogy a nyelveken való szólás jel, de nem a hivőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól.
23Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? 24De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy be nem avatott, annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja, 25és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja az Istent, és hirdeti, hogy az Isten valóban közöttetek van.
RÉ 234 MRÉ 246
„Te adsz életet mindnyájunknak…” (Neh 9,1–159 Neh 9,1–15
A megújulás folyamatát olvassuk ezekben a fejezetekben. 1. A megújulás alapelvei, az újjáépített Jeruzsálemre gondolva. Az alap: az Ige. A lábazat: az elődök és az azoktól kapott örökség (7. fejezet). A fal: a hitünkben való erősödés egymás között. A kapu: a küldetésünk mások felé. 2. A megújulás lépései: - egy emberként, a vezetők irányításával figyelnek Isten kijelentésére, azt felolvassák, szakaszonként magyarázzák, úgy, hogy mindenki értse; - bűnbánatot tartva sírnak, gyászolnak (2), de aztán öröm, erő, és lecsillapodott, az isteni rendbe beállt élet támad bűnbánatuk nyomában; - majd magasztalva az Urat, áment mondanak akaratára (6), kifejezve, hogy élni akarják ezt az akaratot. Az értelmet, az érzelmet, és az akaratot; az egész embert igénybe veszi ez a megújulás. 3. Holnap a megújulás tartalmáról lesz szó. Nagyhét üdvösséges megújulást készít nekünk: az egyetlent, ami az emberen segíthet.