„Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe” ApCsel 1,1–14
4Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, 5hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg." 6Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?" 7Így válaszolt: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. 8Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig."
9Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. 10Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, 11és ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." 12Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre. 13Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia. 14Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.
RÉ 358 MRÉ 239
„A királynak jó kedve támadt a bortól…” (Eszt 1) Eszt 1
[1] Isten népének tagjai közül sokan nem tértek haza a fogságból. Róluk szól Eszter könyve. Csak találgatni lehet, miért maradtak idegenben. Két szélsőséges választ megfogalmazhatunk: - egyrészt Isten akarata miatt maradtak ott, mert közülük többeket felhasznált még az Úr, népe ügyében; - másrészt pedig ki kell mondani, hogy vannak olyan helyzetek, amikor biztonságosabb és kényelmesebb a „fogság", mint a küzdelmekkel teli újrakezdés. Előttünk egy teljesen idegen kultúra, egészen más szokásokkal, mint amit Isten Igéje normaként népe elé állított: indulatok, intrikák, lakomák, szép szüzek, háremek, gazdagság, és ennek a gazdagságnak mérhetetlen sok szolgája és eunuchja. Kikerülhetetlen kérdés, ma még inkább, hogyan viszonyuljunk olyan kultúrákhoz, amelyek gyökeresen mások, mint az Isten Igéjében megfogalmazott rend?
[2] Figyeljük meg lépésenként Eszter könyve az első fejezet „menetrendjét" (10-22). Ezeknek egyenként üzenet értékük van. A királynak jó kedve támadt a bortól. Hét udvari eunuchnak megparancsolta, hogy vezessék be a szép termetű Vasti királynét. (Xerxész felesége Amestris volt, Vasti a háremének vezetője lehetett.) Vasti azonban nem akarta mutogatni magát italos férfiak társaságában, ezért megtagadta a kérést. A király indulatba jött, a bor hatása ezt csak fokozta. Az engedetlenség birodalom méretűvé növekszik. Példát kell statuálni, mert ha kiderül, hogy a királyné ezt megteheti, minden vezető ember felesége, sőt minden férfi felesége engedetlenné lesz. A felszínen „úszkál" néhány fontos, de mégis általános, morális üzenet: - Mikor tagadhatom meg az engedelmességet a felsőbbségnek? - Férfi és nő viszonya, házasság, akkor és ma, kultúránként és koronként más és más. - Mikor, miért, hogyan lehet példát statuálni; egyszerűbben fogalmazva: ha valaki piszkál, mikor kell egyértelműen a kezére ütni, hogy eddig, és nem tovább? Az Ige üzenete azonban ennél sokkal mélyebb, távlatibb: Isten a profán történeten keresztül is népe szabadítását készítette elő.