„Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül… még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának” ApCsel 1,15–26
15Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság is volt velük együtt, és így szólt: 16"Atyámfiai, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; 17közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. 18Ez azután mezőt szerzett ennek a gonosztettnek jutalmából, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult. 19Közismertté is vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek. 20Így van megírva a Zsoltárok könyvében: Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen benne, tisztségét pedig más vegye át. 21Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, 22kezdve a János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk: még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának." 23Ekkor felállítottak kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, 24és így imádkoztak: „Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak, 25hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson." 26Ekkor sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.
A tanúknak mindenhol, ahol az igazságot keresik és kihirdetik, fontos szerepe van. Jézus az újjászületett keresztyén embert nemcsak az üdvösségre hívta el, hanem egyúttal el is küldte, hogy legyen az ő feltámadásának tanúja ebben a világban. Mi kinek vagyunk a tanúi otthon, munkahelyünkön és a világban?
RÉ 15 MRÉ 15
„Eszter mindenkinek megtetszett, aki csak látta…” (Eszt 2) Eszt 2
Eszter gyönyörű lehetett: szépségével érte el céljait, és nem Isten törvényének megtartásával. Érthetetlen: az Úrnak úgy tetszett, hogy a szorult helyzetben Eszter „szépséges tetteit" is felhasználja népe szabadítására. Eszter szépségét beláthatjuk, noha hasonló kúrákon megy át, mint a mai szépségek (9), de ne szépítsük magát a történetet! Eszter pogány emberhez ment feleségül (5Mózes 7,14); szerelmi viszonyba került olyan férfival, aki nem a férje, még ha ez a férfi történetesen a perzsa király is (2Mózes 20,14); hárembe került, miközben az asztalról olyan ételeket evett, amelyek számára tisztátalanok (9). Dániel nem tett ilyeneket, ő nem adta be a derekát (Dániel 1,5). Eszter nem tartott ki úgy, mint Dániel. Isten felhasználta és megmentette Esztert, noha Eszter nem tartotta meg a törvényt. Érthetetlen a kegyelem. Ez a kegyelem azonban előbb-utóbb nemcsak érdemtelenül megtart és felhasznál, hanem alapvetően átformál: embert, közösséget, népet, akár évszázados kultúrákat is, sőt még a „pogányoknak" is „közkegyelmet"és „bőkezűséget" jelenthet (18).