Íme, az Úr szabadító hatalma, érthetetlen kegyelme, amely a legreménytelenebb helyzetekben is ad megoldást, sőt, teljesen átfordítja a történetet[1]: a halálra ítéltet kiemelik, a gyilkos gondolatok szerzője pedig elbukik (6-11). Az Úr így szabadítja meg övéit, így ad életünkben üdvösséges fordulatokat, megtérést, „pálfordulást". Az Úr belenyúl az eseményekbe, megfordítja azokat, erre csak Ő képes. Az Omega együttes ötven éves jubileumi koncertjén meglepett, hogy mennyi evangéliumi üzenete van ezeknek a daloknak: „Szállj le hozzánk angyal, tégy velünk csodát, segíts, hogy az ördög árkát ugorhassuk át". Ez Krisztusban megtörtént velünk, mint ahogy ebben a történetben is, és angyalát azóta is előttünk küldi, hogy bele ne vesszünk az ördög árkába.

[1] A királyt kerülte az álom, sok volt a gondja: nem kell irigyelni a királyokat, mert sok az álmatlan éjszakájuk, a nappali küszködésük; ha pedig nem így lenne, akkor a lelkiismeretlenségükért végképp ne irigyeljük őket. Az udvari krónikákból olvasnak fel a királynak, hogy megnyugtassák. A leírt szónak, megörökített történetnek gyógyító ereje van: főként, ha az Isten bennünket megszabadító szeretetének történetéről szól az Írás. Olvasd az Igét, és olvastasd: gyógyír, annak is, aki olvassa, és annak is, aki hallja. A király azonban nemcsak megnyugodott, hanem életmentő üzenetekhez jutott, maga és mások számára is. Megtudta, hogy valaki (a zsidó Mordokaj) megmentette az életét egy tervezett merénylet megakadályozásával (2,19-13), aki nem kapott ezért semmi elismerést, ezt nem is tette szóvá (mi, ha egy meghívóról lemaradunk, már méltatlankodunk!). Ez az üzenet azonban nemcsak a királynak, hanem a megmentő, zsidó Mordokajnak is szabadulást jelentett, mert ellenségei (Hámán) már ácsolták neki a bitófát (5,14-15). Az Ige még inkább megmentő üzenet, és gyógyító erő, mindnyájunk számára.