„Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröl- tessenek a ti bűneitek…” ApCsel 3,11–26
11Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába.
12Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: „Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? 13Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. 14De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, 15az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. 16Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.
17Most már tudom, atyámfiai, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. 18De amit az Isten előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így. 19Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; 20hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. 21Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről az Isten öröktől fogva szólt szent prófétái szája által. 22Maga Mózes mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek. 23És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül. 24A próféták is – Sámueltől és az utána következőktől fogva –, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. 25Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. 26Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából."
12Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: „Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? 13Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. 14De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, 15az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. 16Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára.
17Most már tudom, atyámfiai, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. 18De amit az Isten előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így. 19Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; 20hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. 21Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről az Isten öröktől fogva szólt szent prófétái szája által. 22Maga Mózes mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek. 23És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül. 24A próféták is – Sámueltől és az utána következőktől fogva –, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. 25Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. 26Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából."
Keményen csattannak a moderngondolkozó szavai: „Isten azért van, hogy megbocsásson!" Sajnos a gondolat bibliai gyökerét eddig nem sikerült kimutatni. Isten nem „bűnbocsátó automata". A bűn elkövetése után a sorrend: bűntudat, bűnbánat, a bűnbocsánat kérése, majd a bűnbocsánat elfogadása. Más út nincs, és nem is várható. A megtérőnek viszont van és lesz bűnbocsánat.
RÉ 352 MRÉ 237
„… rátámadtak azokra, akik a vesztükre törtek.” (Eszt 9) Eszt 9
Ez a fejezet azt a fohászt fakasztja fel a szívünkből, amivel lezárul a Szentírás: „Jövel, Uram Jézus!" (Jelenések 22,20) Itt olyan nehéz kérdések előtt állunk, amelyekre nem tudunk jó válaszokat adni. Bizony, vannak helyzetek, amikor nincs más alternatíva: vagy engem pusztítanak, vagy én pusztítok. Én pedig nem akarok egy olyan világban élni, ahol valójában csak ezek az alternatívák létezhetnek - mondta erre nekem valaki. A megváltás teljessége utáni fohász az egyetlen lehetőség: jövel, Uram Jézus! Persze, amíg itt élünk, ebben az össze-vissza világban, ahol a szabadság csak fokozza a bűn erejét, addig kőkemény ószövetségi meglátások érvényesülnek az életünkben. Az Ószövetség, konkrét, „leföldelt", a való életből indul ki, és úgy hallja meg Isten szavát. Ez a könyv arról szól, hogy Isten minden körülményt felhasználva, megmentette népét: fordulatot adott (1), mert népe bánhatott el azokkal, akik a vesztükre törtek, és nem hagytak nyugtot nekik (17). Kérdés azonban, hogy Isten népe mennyiben lépte túl a határt, hiszen ez Isten népe nemcsak védekezik, hanem elébe megy a támadásnak (2), még egy további napot kér az ellenség irtására (12), hetvenötezer embert végeznek ki irgalom nélkül (16); utána pedig ünnepet rendelnek el, hogy bánatuk örömre változott (17-22). Nagy szabadulás, de milyen áron? Isten elégtétele más, Egyszülöttjét adta, önmagát! (János 3,16).