„Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre…” ApCsel 4,13–22
13Amikor látták, hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ők írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak, 14de mivel látták, hogy velük együtt ott áll a meggyógyult ember is, semmit sem szólhattak ellenük. 15Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között: 16"Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakosa, és nem is tagadhatjuk. 17De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se." 18Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében. 19Péter és János azonban így válaszolt nekik: „Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok; 20mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk." 21Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért, 22ugyanis több mint negyven éves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.
Vannak olyan helyzetek, amikor ugyanaz a többség elvárása, mint az Úré. De hogyan döntesz, amikor Istennel szembeni állásfoglalást vár el a felettesed? Milyen fenyegetésre törik meg hitvallásod? Megvásárolható a becsületed? Péterék itt már komolyan veszik: „Aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt" (Mt 10,33). Ez az ige ma is érvényes.
RÉ 396 MRÉ 417 Zsolt 30
„De szép vagy kedvesem, szemeid galambok…” (Énekek 1) Énekek 1
MIRŐL SZÓL AZ ÉNEKEK ÉNEKE? Ezt a bibliai könyvet úgy érthetjük, mint álmélkodó visszhangot a teremtéstörténet befejezésére: „férfivá és nővé teremtette őket, és megáldotta őket" (1Mózes 2,23-25). „Az, amiben leginkább adós a keresztyénség mondanivalóval, az a férfi-nő kapcsolat. Itt évszázadok óta nincs más mondanivalónk azon kívül, hogy fiaim, ne tegyétek! Nos, erről mondok valamit, de úgy, hogy elrejtőzöm Teilhard de Chardin mögé. Amikor ez a tudós teológus beszámol egész szellemi fejlődéséről, akkor nem tudja lezárni a művét anélkül, hogy ne szólna a „nőiről" (nem csupán a nőről, hanem a nőiről). Minden csak női szem sugárzatában, és befolyására bontakozott ki bennem. Mondja ezt egy jezsuita szerzetes. A nemek kölcsönös vonzódásában rejlő és kifürkészhetetlen erőktől nem durva szakítással kellene elfutnunk." (Farkas József)