„Amint könyörögtek, megrendült az a hely…” ApCsel 4,23–31
23Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének. 24Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak: „Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, 25te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által: Miért zúdultak fel a pogányok, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot?
26Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen. 27Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, 28hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. 29Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; 30te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által." 31Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.
26Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek megegyeztek az Úr ellen és az ő Felkentje ellen. 27Mert a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, valóban megegyezett Heródes és Poncius Pilátus ebben a városban a pogányokkal és Izráel népével, 28hogy végrehajtsák mindazt, amiről kezed és akaratod előre elrendelte, hogy megtörténjék. 29Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; 30te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által." 31Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.
Talán ezt kérdezed: miért nem értem meg Isten szavát? Dicsőíted őt? Engedelmesen élsz? Ha az Úr válaszol, az megrendítő. Meginognak és összedőlnek a bábeli bálványegzisztenciák, megrendül óembered bizonytalan boldogsága, de megrendülhet szíved is az örömtől. Mi volt a tanítványok bátorságának forrása? Megteltek Szentlélekkel! A Szentlélek erejének nincsenek akadályai a te életedben sem!
RÉ 2 MRÉ 2
„… mint liliom a tövisek között…” (Énekek 2) Énekek 2
MIT MOND PÁRUNKRÓL AZ ÉNEKEK ÉNEKE? Ő az egyetlen számunkra, milliók között az egyetlen egy, senki mással nem lehetek olyan kapcsolatban, mint vele. Mindenki más tövis, mert ő a liliom (1-2); mindenki más fatörzsek megkülönböztethetetlen soksága az erdőben, de ő árnyékot és gyümölcsöt adó almafa számomra. Az iránta táplált szerelem szép lassan bontakozik ki (7), de hirtelen is beteggé tehet; noha a szerelemre való képesség egy életen át megmarad (4-5). Szent feladat, hogy egy életen át, párunk iránt bontakozzon ki ez a szerelem; iránta bontakozzon ki újra meg újra ez a vonzalom: az iránt, akit az Úr nekünk adott. Ő mindig a legszebb maradjon számunkra: akkor is, amikor megnyúlnak az árnyak, és hűs szél támad, azaz eltelt az idő (17); és akkor is, amikor veszélyeztetik a „rókák”, a „fiatal rókakölykök” sokféle kísértései a szőlőt (15). Ő akkor is olyan maradjon számunkra, mint a gazella (9), mindig friss, fiatal, és tavaszt hozó (11), kellemes hangú, bájos (14)