előző nap
következő nap

„Ezek… az egész világot felforgatták…” ApCsel 17,1–9

1Miután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába értek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak. 2Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton is vitába szállt velük az Írások alapján. 3Megmagyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek. 4Néhányan hívőkké lettek közülük, csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, ugyanúgy igen sok istenfélő görög is, valamint sok előkelő asszony. 5Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, ezért maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány embert, csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához, és ki akarták vezetni Pálékat a népgyűlés elé. 6Amikor nem találták ott őket, Jázont néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így kiáltoztak: „Ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek. 7Jázon befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást tartanak királynak: Jézust." 8Ezzel fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit, akik ezt hallották. 9Amikor azonban kezességet kaptak Jázontól és a többiektől, elbocsátották őket.

Ahol fény van, ott árnyék is van. Az evangélium jó hírének terjedése előbb-utóbb kemény ellenállásba ütközik. Az ellentámadás eszköztárában jól hangzó, de hazug, hamis, félrevezető, olykor buta vádak is szerepelnek. Bárcsak a mi szolgálatunk is eszköz lehetne abban, hogy jó értelemben „az egész világot felforgassuk”, és Isten kegyelmes megismerésére és megtalálására vezessük az elveszett embereket.

RÉ 293 MRÉ 378 Ézs 28,1–15

 

„Jaj, a büszke koszorúnak…” (Ézs 28,1–15 ) Ézs 28,1–15

EFRAIM, AZ IZRAELI - ÉSZAKI TÍZ TÖRZS képviselője kigúnyolja Ézsaiás szavait. Megtehette: termékeny és gazdag volt. Samáriából, a fővárosból gyümölcsöző völgyek ékesedtek, ezért ezt a várost „koszorúnak” nevezték. Könnyen éltek, anyagi jólétben, és „megrészegedtek” ettől (1): a vezetők hatalmuktól, a papok látomásaikban: „nincs sehol tiszta hely”(7-8). Kikérték maguknak az okítást. Gúnyolódtak Ézsaiás figyelmeztetésén: „ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály” (10), hát kik ők, kisgyerekek, akiket oktatni kell: „itt egy kicsi, ott egy kicsi”? (13) Isten küld majd oktatót, aki idegen nyelven fogja oktatni őket, idegen földön. Így járt az északi országrész, amikor 722-ben Asszíria lerohanta. Pedig az Úr felajánlotta neki a felüdülést és a nyugalmat (12), helyette szövetséget kötöttek a halállal (15). Nem aktualizálom, szándékosan a mai Igét, amely hemzseg az üzenetektől. Tegye azt Isten Lelke élővé számunkra.