„Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent” ApCsel 16,19–40
19Amikor látták urai, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Szilászt, a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket. 20Azután az elöljárók elé vezették őket, és ezt mondták: „Ezek az emberek felforgatták városunkat. 21Zsidók lévén, olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk." 22Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket. 23Sok ütést mértek rájuk, majd börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. 24Az pedig, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta. 25Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. 26Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. 27Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. 28Pál azonban hangosan rákiáltott: „Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!" 29Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; 30majd kivezette őket, és ezt kérdezte: „Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" Ők pedig így válaszoltak: 31"Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" 32Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. 33Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. 34Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben. 35Amikor megvirradt, elküldték az elöljárók a törvényszolgákat, és azt üzenték: „Bocsásd szabadon azokat az embereket!" 36A börtönőr nyomban tudtára adta Pálnak ezt az üzenetet: „Az elöljárók ideküldtek, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!" 37Pál azonban így szólt hozzájuk: „Megvertek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, és börtönbe vetettek, holott római polgárok vagyunk; most pedig titokban akarnak elküldeni minket? Azt nem, hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki bennünket!" 38A törvényszolgák pedig jelentették ezt a dolgot az elöljáróknak. Amikor ezek meghallották, hogy rómaiakról van szó, megijedtek, 39elmentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból. 40Amint kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához, és látva a testvéreket, bátorították őket, majd eltávoztak.
Igaztalan vádakkal, törvénytelen ítélettel, összeverve és a börtön reménytelen sötétségű mélyére taszítva is lehetséges imádkozni és felszabadult lélekkel Istent magasztalni? Nem mintha nem fájnának a lelki bántások, vagy ne sajognának a testi sebek. Ott is és akkor is a még ezekben is győzelmes, bennünket szerető és számon tartó Úr van jelen velünk. Az a szabadító, akivel „...a falon is átugrom" (Zsolt 18,30).
RÉ 274 MRÉ 399
„… termésével elárasztja a világot…” (Ézs 27) Ézs 27
AZ ÍGÉRETES JÖVŐ felé Isten nyit kaput. A fejezet a jövő kibontakozását írja le, nem menetrendszerűen, de kijelentve a döntő fordulatokat. Az ősi kígyót, Leviátánt[1] legyőzi az Úr (1). Ő véget vet minden halálos rendetlenségnek, és van hatalma harmóniát teremteni a világban, és az emberek szívében. Szőlőjét, azaz népét megműveli az Úr, termésével elárasztja a világot, vagyis Izráel, Isten ismeretével betölti a földet, eleget téve ezzel küldetésének, amit még Ábrahám kapott az Úrtól (2-6). Addig azonban tisztulni kell (7-11), ellenségek törnek elő, de hatalmuk Istentől korlátozott (7); erős szél sodorta őket, de nem sodródtak el (8); közben engesztelődnek, tisztulnak, idegen istenektől szakadnak el; megerősített városuk[2]egy ideig lakatlan lesz (10-11); de mindez csak azért történik, hogy a nép érccé legyen a szenvedés kohójában.
[1] Az Ugariti, észak Szíriai városállam mitoszában olvashatunk a sokfejű tengeri szörnyről, Leviátánról, aki a rend és a teremtés ellensége. Ézsaiás csak azért utal erre a mítoszra, hogy megértesse mondanivalóját.
[2] Nem tudjuk pontosan, hogy melyik városról van szó (27,10): egy név nélküli világvárosról, vagy Jeruzsálemről, vagy a 722-ben elesett Samáriáról, az északi országrész fővárosáról?