„…a tanítást… meghosszabbította…” ApCsel 20,7–12
8Elég sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol együtt voltunk. 9Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mivel Pál sokáig prédikált, és az álomtól elnehezülve leesett a harmadik emeletről, úgyhogy holtan szedték fel. 10Ekkor Pál lement, ráborult, átölelte, és ezt mondta: „Ne zajongjatok, mert a lelke benne van." 11Azután felment, megtörte a kenyeret, evett, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk, majd útnak indult. 12A fiút pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.
A hét első napján,vasárnap jön össze a gyülekezet a kenyér megtörésére. Pált Isten szeretete szorongatja. A rábízottaknak szeretne mindent elmondani arról, aki megváltoztatta az egész életét. Gazdagítani akar azzal, ami őt gazdagítja. Szavaival és cselekedeteivel egyaránt Isten gyógyító kegyelméről szól. A gyülekezetnek Isten igéjét hirdeti, a beteget átöleli, a jelenlévőknek vigasztalást nyújt. Mi hogyan adjuk tovább Krisztus szeretetét?
RÉ 500 MRÉ 290 Zsolt 96
„Jól megépített útja lesz…”(Ézs 35) Ézs 35
Mindig nagy öröm egy fárasztó nap után hazaérni. Ebben a világban nincs maradandó városunk, idegenben vagyunk.[1] Persze van itt feladatunk, de életünk ezernyi hiánya az örök otthonért kiált. Nincs szánalmasabb annál az embernél, aki ezt nem látja be; az ilyen mindenre képes, hogy betömje hiányérzetének tátongó lyukait. Ézsaiás ígérete Krisztusban lett valósággá (Máté 11,5). A fogságba hurcoltak ugyan még éppen távolodóban vannak kedves hazájuk tájaitól, amelyek beléjük vésődtek: eltűnik Libánon és Karmel (2), szívükben keserves indulat feszül (4), de ez már nem az erő indulata, inkább ez az indulat is csak gyengíti a népet. Leigázták őket, nincs erejük fordítani (5-7).[2] Még csak most viszik őket idegenbe, de Isten már ígéri a visszautat (8-10), hazafelé, ahol a sóhaj elmúlik, és soha véget nem érő öröm vár rájuk. Visszatérhetnek hazájukba, a Sionra, Jeruzsálembe. Ez a megérkezés Krisztusban van. Az üzenet nem egy konkrét evilági, földrajzi helyre utal, hanem arra, amikor végleg megérkezünk Megváltónkhoz. Valósággá lesz az ígéret, tóvá lesz a képzetnek tűnő délibáb (7).