előző nap
következő nap

„... én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben ..." ApCsel 25,13–27

13Néhány nap elteltével Agrippa király és Bereniké Cézáreába érkezett, hogy köszöntsék Fesztuszt. 14Amikor már több napja időztek ott, Fesztusz szóba hozta a király előtt Pál ügyét: „Van itt egy férfi, mondta, akit Félix hagyott itt fogolyként. 15Mikor Jeruzsálemben voltam, panaszt emeltek ellene a zsidók főpapjai és vénei, és az elítélését kérték. 16Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk bárkit is kiszolgáltatni, amíg a vádlott szemtől szemben nem áll vádlóival, és alkalmat nem kap arra, hogy védekezzék a vád ellen. 17Mikor tehát megérkeztek ide, halogatás nélkül mindjárt másnap bírói székembe ültem, és elővezettettem azt a férfit. 18Ekkor vádlói körülállták, de semmi olyan bűnt sem hoztak fel ellene, amilyenre gondoltam, 19hanem valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról, meg egy bizonyos meghalt Jézusról, akiről Pál azt állította, hogy él. 20Mivel pedig én nem tudtam eligazodni ezekben a vitás kérdésekben, azt kérdeztem tőle, nem akar-e Jeruzsálembe menni, és ott törvény elé állni ezek miatt a dolgok miatt. 21Pál azonban fellebbezett, és azt kívánta, hogy tartsák őrizetben a császár döntéséig. Ezért parancsot adtam, hogy őrizzék őt, amíg a császárhoz küldhetem."
22Agrippa erre így szólt Fesztuszhoz: „Szeretném magam is hallani ezt az embert!" – „Holnap hallani fogod" – válaszolta ő.
23Másnap aztán megérkezett Agrippa és Bereniké nagy pompával, és miután az ezredessel és a város előkelőségeivel együtt bevonultak a nagyterembe, Fesztusz parancsára elővezették Pált. 24Fesztusz ezután így szólt: „Agrippa király és ti, férfiak, mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt megostromolt engem az egész zsidóság Jeruzsálemben, sőt még itt is, azt kiáltva, hogy ennek nem szabad tovább élnie. 25Én azonban azt állapítottam meg, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy oda küldöm őt. 26Ámde semmi bizonyosat nem tudok írni róla uramnak, ezért elétek vezettettem, elsősorban is eléd, Agrippa király, hogy kihallgatása után legyen mit írnom róla. 27Mert értelmetlennek tartom, hogy aki foglyot küld, ne jelentse az ellene emelt vádat is."
Tájékozatlanság (20). Ma is sokan, akár vezető, döntéshozó szerepben levő emberek is, csak félinformációkkal, elkapott félmondatokkal, átvett, de át nem gondolt véleménnyel rendelkeznek hitkérdésekben. Ma azt várnánk, hogy kétezer év egyháztörténete után mindenkinek legyenek alapvető ismeretei a hitről. Pedig nem így van. Keresztyénként ma is feladatunk, hogy tájékoztassuk, tanítsuk azokat, akikben van nyitottság. Tudunk nekik jól, türelmesen beszélni a hitről, odaszánva időnket és energiánkat?

RÉ 204 MRÉ 422

„Jaj, annak, aki perbe száll alkotójával…” (Ézsaiás 45,9-25) Ézsaiás 45,9-25

A fazekas és alkotása, a cserépedény képe Isten Lelkének munkájára utal. 1. Isten Lelke hitet ébreszt: felismerem alkotómat, teremtő és megváltó Istenemet, akin kívül nincs más (18 és 21), aki elrejtőzködő Istenből hozzám lehajló Istenné lett (15), akinek Igéje igaz (19); - miközben rádöbbenek a saját cserépedény voltomra (2Korinthus 4,7). Ő formált, számon tart, megtart; ha leesnék és összetörnék, egyedül Ő képes újból összerakni - ezt mutatta meg Jézus Krisztusban. Áldott bizonyosság, hogy az Ő tulajdona vagyok (Heidelbergi Káté 1). Ez a hit annak felismerése, hogy Isten döntött felőlem, az üdvösséget illetően. Rám nem vonatkozik a „jaj"! 2. Isten Lelke békeséget ad: Alkotómat nemcsak úgy tisztelem, mint aki üdvösségem felől döntött, hanem elfogadom rólam való gondolatát, ebben a világban is. Nem perlekedek vele, hogy miért ilyennek, miért ekkor formált, és miért ide helyezett. Ismerjük: nekem miért csak ennyit adott, lehetőségekben, tehetségben, anyagiakban, „szépségben", másokhoz képest? (Talentumok példázata)1 Ez a békesség: nem perlekedek az alkotómmal, felismerem kereteimet, azon belül örömmel mozgok.2 Nem arról van szó, hogy fogadd el magad, hanem fogadd el Isten rólad való gondolatát, és békességed lesz. 3 Isten Lelke felelős szolgává tesz, de erről majd holnap.

 

[1] Ennek az üzenetnek újszövetségi vetülete a talentumok példázata: aki egy talentumot kapott, az is boldog, nem ássa el, hanem sáfárkodik vele.

[2] Ez a békesség azt jelenti, hogy nincs bennem irigység, mert tudom, hogy Isten használhatónak formált, azt pedig Ő tudja, hogy miért itt, és ilyen módon.