előző nap
következő nap

„Kövess engem!” Mk 2,13–17

13Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket. 14Amikor továbbhaladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: „Kövess engem!" Az pedig felkelt, és követte őt. 15És történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt. 16Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik. 17Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."
Aki a római hatalom adószedőjévé szegődött, kizárta magát a zsidó társadalomból, a farizeusok szerint visszavonhatatlanul. Áruló lett és rabló, akinek még az alamizsnáját sem fogadták el. Jézus ebből a társadalmi megvetettségből hozza vissza azokat, akiket szolgálatra hív és akikkel asztalközösséget vállal. Az orvos legjobb helyen a betegei között van. Az üdvösséges élet pedig a kárhozatosok között teheti a legnagyobb szolgálatot.

RÉ 262 MRÉ 396

„Egy rövid szempillantásra elhagytalak…” (Ézs 54,1–10) Ézs 54,1–10

Akinek kisgyermekei vannak, az tudja, hogy egy másodpercre sem lehet figyelmen kívül hagyni a piciket, mert mindig történik velük valami; ezért az anya lelki szeme akkor is a gyermekein van, ha éppen az adott pillanatban nincsenek a szeme előtt a lurkók. Az Úr egy pillanatra elfordult népétől (7-8), de nem hagyta el őket soha, mert övéihez való hűsége meg nem rendülhet. Előbb rendülnek meg a hegyek, mint az Ő hűsége (10). Ezért népe átélhet „pillanatnyi” szenvedéseket, de ügyének vége csak az áldás, és a látható gyarapodás lehet (1-4). Olyan fontos lenne most, amikor egy kiszámíthatatlan, változó és bizonytalan világban böngésszük a népszámlálási adatok egyházakra vonatkozó summáit, akkor jusson eszünkbe ez az ígéret, amit Jézus Krisztus feltámadása csak megerősített, és a Heidelbergi Káté olyan gyönyörűen összegzett (54. kérdés-felelet), miszerint Krisztus ügye győztes ügy.[1]


[1] Ezeken túl, bizony fontos, ha a hívő ember, egyéni életére nézve is merészeli ígéretnek venni ezt a fejezetet. A közösségi értelmezés után ugyanis jöhet az egyéni; fordítva viszont soha nem értelmezhetjük az Igét; tilos a közösségi üzenet elé helyezni az egyéni üzenetet – az Úr őrizzen meg minket, az egyént középre helyező, érzelmi, rajongó keresztyénségtől. – További üzenete ennek a fejezetnek Isten felszólítása: ujjongjunk, meddők vagyunk (1), de az Úr mégis vajúdással és „gyermekekkel” ajándékoz meg bennünket. Ez az ingyen kegyelem: népének meddő életét is megáldja; meddőn is használ, nem hagy el, sokasággá tesz, sokakért. Ez valóban új kezdet, mint Noé idejében (8).