„Szabad-e szombaton jót tenni…?” Mk 3,1–12
7Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Galileából; 8valamint Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez. 9Jézus pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. 10Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse. 11A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!" 12Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.
Jézus radikális igennel válaszol. Felülemelkedik azon a szőrszálhasogatáson, amely szerint életet menteni szabad, de gyógyítani nem. Jézus kérdésében arra is rámutat, hogy a törvényeskedéssel olykor bátran teszünk gonoszat akár szombaton vagy vasárnap is, miközben vélt vallási szokások korlátoznak bennünket a szeretet gyakorlásában. Jót tenni mindig szabad – tanít Jézus a nagy parancsolatban is.
RÉ 464 MRÉ 467
„Tanúvá tettem őt…” (Ézs 55,1–5) Ézs 55,1–5
Isten megvigasztal, azért, hogy mi is megvigasztaljunk másokat (2Korinthus 1,3-4). Elveszi mindenféle szomjúságunkat, ingyen megetet, megelégít, lelkileg rendbe hoz (1), bűneinket megbocsátja, gazdag jövő ígéretével lát el (2), amit csak a dúsan rakott asztal képével lehet valamennyire szemléltetni (Lukács 14,15-17). Ez végérvényesen a miénk, mert örök az Ő szövetsége (3). Vegyük, együk mindezt (1) - hangzik az Úr szava, gyönyörű újszövetségi egybecsengéssel (Máté 26,26). Ha pedig az Úr ilyen gazdagon mért nekünk, akkor mi se legyünk szűkkeblűek másokkal: adjuk tovább az Úr javait másoknak, mindenkinek, ismeretleneknek, idegeneknek is. Legyünk az Úr gazdagságának tanúi (4-5). Az pedig az Úr dolga, hogy ki veszi, ki eszi, és ki utasítja el Isten javait. Megdöbbenek, hogy milyen szűkkeblűek vagyunk. Az adós szolga példázatában olvassuk (Máté 18,21-35): „csak mi, a másikak nem”; hány felekezet, kegyesség, bibliaértő mondja ezt mások üdvösségére, mások felismeréseire, mások igehirdetéseire, szolgálataira. Az Isten irgalmazzon nekünk, hogy üdvösségesen sokat kaptunk, és mégis tele vagyunk irigy szűkösséggel mások felé.