előző nap
következő nap

„…ők pedig odamentek hozzá” Mk 3,13–21

13Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. 14Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét, 15és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket. 16Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, 17Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; 18továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust, 19Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.
20Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt. 21Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van.
Jézus az elhívottakat újjáteremti, és olyan hatalommal ruházza fel, amellyel az elhívás előtt nem rendelkeztek. A kisebbségnek adatik meg ez a kiváltság, bár bizonyára az egyház történetében sokkal többnek, mint tizenkettőnek. Versengésnek nincs helye a kiválasztottak között, de akik elhívástudattal rendelkeznek, bátran hirdessék az igét, és szálljanak szembe az ördög minden incselkedésével.

RÉ 474 MRÉ 428

„A tövis helyett ciprus nő…” (Ézs 55,6–13) Ézs 55,6–13

Ézsaiás próféta könyve második szakaszának zárása ez, amely egy szemléletes képpel rögzíti Isten cselekvését népe életében: a sokféle, kiirthatatlan, szúrós élet-tövisek helyett ciprusok nőnek.[1]Ahogy Isten népe örömmel jött ki a fogságból, jöjjünk ki örömmel életünk sötétjéből (12). Vegyük észre: a tövis helyett ciprusok nőnek (13). Mi magunk is tövis helyett ciprussá lehetünk. A próféta annak a reménységének ad hangot, hogy Isten Igéje elvégzi munkáját ebben a világban (10-11). Ahol hangzik az Ige, ott nem tér vissza üresen, eléri célját az Isten gyermekeinek szívében, ahogy az eső nem hiába öntözi a földet. Ne szégyelljük, hirdessük, éljük az Isten szeretetének üzenetét, ne az eredménnyel foglalkozzunk; mert Isten cselekszik.

[1] - A próféta megtérésre hív (6-7). Keresd az Urat, amíg megtalálható, hívd segítségül, hagyd el a bűnt. Ma tedd, mert nem tudod, hogy lesz-e holnap; ezért a mának mindig felkiáltójeles üzenete van. Ma még lehet: hitben járni, és hitben erősödni. Ez a kegyelmi idő, minősített idő. - A próféta rámutat az Isten gondolatai, és az ember gondolatai közötti alapvető különbségre (8-9): ég és föld a kettő. Ez alázatra int bennünket, kegyességünket, teológiánkat illetően is. Isten logikája egészen más, mint ahogy azt mi, akár az Ige megértéséből levezetnénk. Jézus Krisztusban mutatta meg igazán ezt az alapvető különbséget. A nép egy politikai Messiást várt, aki a népek fölé emeli Izráelt, mert ez az emberi gondolat, Isten úgy segít, hogy a másik fölé emel, és ebben a világban húsos falatokat ad; Jézus Krisztus azonban egészen más volt, nem politikus, nem forradalmár, hanem alázatos, szelíd, elvetettekkel is közösséget vállaló, aki az örök életre váltott meg, amely azonban kihat földi életünkre is. Valljuk meg, a mai napig nem dolgoztuk fel, ezt az „egészen mást”.