1Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: 2"Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; 3ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött." 4Tanítványai így feleltek: „Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?" 5Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?" Ők ezt válaszolták: „Hét." 6Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. 7Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. 8Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral, 9pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket, 10és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.
Jézus tanította az embereket, lelki táplálékot adott nekik, de gondja volt arra is, hogy ne éhezzenek. Az egész embert táplálta, gyógyította. Mindezt azért tette, hogy a legfőbb ajándékot is átadhassa: a bűnbocsánatot, az örök életet. Jézus Isten Fiaként Isten indulatával néz az emberre: mentő szeretettel van irántunk. Legyünk irgalmának hirdetői, és tetteinkkel is az ő segítségének továbbadói!
RÉ 261 MRÉ 394
Ézsaiás próféta könyvének összegzése: - A próféta feleleveníti a büntetés, a fogság okát. Isten megbüntette hűtlen népét (1. fejezet), akik a sokszori figyelmeztetés ellenére sem fordultak Urukhoz. Isten ítéletében mégis szeretet rejtőzött, mert a büntetésben is nevelte, érlelte népének hitét (7-9). Ha megbüntet is, nem vet el az Úr! - Isten kezdettől fogva ígérte övéinek a szabadulást, szenvedő szolgájában (42-53. fejezetek), aki Jézus Krisztusban el is jött közénk. De jó, hogy mi a beteljesedett ígéret gyermekei vagyunk! - Ézsaiás hangsúlyozta, hogy minden nép fiai közül lesznek, akik meghallják az örömhírt (18-21). Isten szeretete egyetemes, azaz minden nép fiaira kiterjed. Ézsaiás az Ószövetség evangélistája - Felvillan a jövő is. Eljön majd egy békekorszak, ebben a világban, új eget és földet teremt az Isten, ám ez még a halál korszaka (22). Aztán eljön az a teljesen új világ, ahol nem diadalmaskodik többé a halál, és mindenki leborul az Úr előtt (23; Filippi 2). Lesznek majd olyanok, akiknek ez a felismerés és leborulás már későn lesz, mert hűtlenségüket nem lehet többé jóvá tenni? (24). Erre az utolsó kérdésre, a végső választ hagyjuk meg az Úrnak!