előző nap
következő nap

„Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal” Mk 9,14–29

14Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. 15Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. 16Ő pedig megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?" 17A sokaságból így felelt neki valaki: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; 18és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." 19Jézus így válaszolt nekik: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!" 20Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. 21Jézus megkérdezte a fiú apjától: „Mennyi ideje, hogy ő így van?" Mire ő ezt válaszolta: „Gyermekkora óta. 22Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!" 23Jézus ezt mondta neki: „Ha lehet valamit tennem? – Minden lehetséges annak, aki hisz." 24Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" 25Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: „Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!" 26Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. 27Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. 28Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?" 29Ő pedig ezt mondta nekik: „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal."

Jól tudjuk, hogy Isten minden „igéje" mindig és mindenhol időszerű. Nincs rangsor! De Isten is látja, hogy élethelyzetünk néha különösen erősen megvilágítja egy-egy szavát. Ma az imádságerejére, hatalmára való figyelemfelhívás hihetetlenül fontossá vált. Csak a Szentháromság Istenben hívő ember tud „ügyintéző" erővel imádkozni. Így imádkozz nap mint nap!

RÉ 207 MRÉ

„Emlékezz Uram, mi történt velünk!” (JSir 5 ) JSir 5

Fogságban legelviselhetetlenebb a kiszolgáltatottság.[1] Sokféle „fogság” létezik, éppen ezért számtalan kiszolgáltatottság fenyegethet bennünket. Az sem mindegy, kinek vagyunk kiszolgáltatva. Isten népe fogságban van, minden korosztály (12) megtapasztalja a kiszolgáltatottság testi és lelki kínjait.[2] A kiszolgáltatottságnál nincs gyötrelmesebb állapot, amely a múlandó világ sajátja, büntetése, de az ember vétke lépteti működésbe és teszi elhordozhatatlanná a kiszolgáltatottságot.[3] Ilyenek vagyunk: kiszolgáltatottak a bűnnek! Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk felelősek, mert más az, amikor a ketrecen kívülről látjuk az oroszlánt, és más az, amikor benyúlunk a ketrecbe, vagy be is megyünk a vadállathoz. Ám nemcsak a bűnnek, hanem az Úr kegyelmének is „ki vagyunk szolgáltatva”, az Úr ugyanis emlékezik arra, ami történt velünk, és arra is, hogy mit miért tettünk (1). Ez az emlékezet nem felment, de ingyen kegyelemből megbocsát és üdvözít.


[1] LÁTTÁL MÁR KISZOLGÁLTATOTT EMBERI TEKINTETET, és nem esett meg rajta a szíved, függetlenül attól, hogy „ki a hibás” a kialakult helyzetért?

[2] Mik a jellemzői ennek a kiszolgáltatottságnak? Éhség és szomjúság 4 és 10), az erőszakos haláltól való félelem, árvaság (3), pihenés nélküli fáradozás, hajszoltság (5), nincsenek vezetők; odavan az öröm, eltűntek a szép idők (14): idegen kezek bitorolják legbensőbb és legszentebb dolgaikat (2).

[3] Vétkeink, saját tévesztéseink, hibáink aktivizálják a kiszolgáltatottságot, felébresztik a bűn alvó oroszlánját, és a kiszolgáltatottság meggyötör: betegségben, konfliktusban, alá és fölé rendelt viszonyokban, harcokban, gyilkos indulatokban. „Jaj, nekünk, mert vétkeztünk! Ezért lett beteg a szívünk.” (16-17)