„Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni” Mk 9,30–41
30Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, 31mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad. 32Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni.
33Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok útközben?" 34Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb? 35Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája." 36És kézenfogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, majd ezt mondta nekik: 37"Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött."
38János ezt mondta neki: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket." 39Jézus azonban ezt mondta: „Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, 40mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. 41Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivel a Krisztuséi vagytok, bizony, mondom néktek, hogy el nem marad a jutalma."
RÉ 463 MRÉ 250
„Zöldséget ettek…” (Dán 1) Dán 1
Dániel könyve esetében üzenet értékű az, hogy a Kr. e. 2. században írták, a Nagy Sándor utáni korban; - és a Babiloni birodalom idején, azaz 400 évvel korábban játszódik. A két történelmi helyzet azonban sok hasonlóságot mutat.[1] Akkor fogságban, most látszólagos „szabadságban” fenyegetett ugyanaz: elveszíthetnek hazát, nyelvet, családot, templomot, hitbeli örökséget. A négy ifjú azonban Babilonban is hűséges hitéhez, örökségéhez (8). Nem valamiféle egészségesnek tűnő vegetáriánusságról van itt szó, amikor zöldséget esznek (12), hanem a hús levágása Babilonban, tőlük idegen vallási kultuszok keretében történt: a hangsúly tehát az Úr iránti hűségen van.[2] Ma nem gond az örökséghez való ragaszkodás, csak a saját egyéni kibontakozásunkkal vagyunk elfoglalva. Főként nem probléma az élő Istenhez való ragaszkodás; mert mindenki a saját hite illetve hitetlensége szerint „szaval” és cselekszik. Ennek a könyvnek azonban az is nagy tanulsága, hogy az Úr iránti hűség nemcsak azonnali szembeszegüléssel, a másiktól való elhatárolódással lehetséges, hanem nyitottságban is: Isten jóindulatot támaszt övéi iránt az idegen környezetben (9).
[1] Isten népe, a könyv írásakor a görög szellem hatásának volt kitéve. A veszély ugyanaz volt, mint a babiloni elhurcoltatás idején .
[2] Aki pedig hűtlen ahhoz, amit Isten rá bízott, az beszennyezi magát. Itt nem minden esetben az „idegen” minősítéséről van szó, hanem a mi hűtlenségünk minősítéséről.