előző nap
következő nap

„Egy valakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el…” Mk 12,1–12

121Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. 2Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. 3De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel. 4Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták. 5Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. 6Egy valakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni. 7A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! 8Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. 9Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt. 10Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; 11az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?" 12Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek.
Isten újra és újra követeket küldött (2) népéhez, hogy elmondják: Isten hitből fakadó „gyümölcsöket" vár az övéitől. Ezt csak úgy teremheti bárki, ha Jézust, Isten utolsó követét a szívébe fogadja. Ez a lehetőség a kegyelmi idő (9). Rájöttünk már, hogy mindezt rólunk mondja Jézus (12)?

RÉ 183 MRÉ 308 Zsolt 4

„… amikor ereje teljében volt, letört a nagy szarv…” (Dán 8 ) Dán 8

Dániel kereste a történelmi események értelmét (15), [1] és az Úr kijelentésében kereste,[2] aki a történelem Ura is, rajta kívül nincs értelmes válasz az eseményekre. - Nagy Sándor odaadással és szorgalommal szerezte meg győzelmeit; mégis végül belerokkant, belehalt a győzelembe (8). Győztesnek lenni olyan sokba kerül, hogy nem éri meg. Krisztusban sokkal többek vagyunk, mint győztesek (Róma 8,37).  - Nagy Sándor egyik „utódja” egy „kicsi szarvacska király”, aki azonban leleménnyel gonosz pusztításokat vitt véghez (9-14). Az útkészítők ösvényén haladhatott, de ezzel gonoszul visszaélt. Ő a már többször említett IV. Antiokhosz. Milyen jó tudni, hogy gonoszsága idejét az Úr tartja kezében; az meg van határozva (14). - Dániel összeroskadt, és beteg lett a látomástól, de bízott az Úrban, ezért volt ereje végezni mindennapi dolgát (27). Ez, csakis ez a megoldás, tenni hittel a dolgunkat, és a kelleténél többet nem szabad morfondírozni!


[1] IV. Antiokhosz, Kr. e. 175-től uralkodott, 2300 napot, valamivel több, mint hat évet, és Nagy Sándor egyik utódbirodalmaként, a Szeleukidák királyaként Palesztína fölött is megszerezte a hatalmat, hogy eltörölje a föld színéről Isten népét és azok kultuszát.

[2] A látomás jelentése történetileg egyértelmű (20-22): az elbizakodott kost, a médek és perzsák királyát legyőzte a kecskebak, azaz a görögök királya, Nagy Sándor. Ő azonban ereje teljében halt meg (8. vers; Kr. e. 334-325). Négy rész örökli birodalmát, ezt jelzi a négy szarv, ezek közül pedig kiemelkedik egy kicsi szarv. Bizony a kis „csontocska” tud akkorát szúrni, hogy lebénul belé a kéz.